Dsida Jenő  halálának az évfordulóján, (1938. jún. 7.)  pünkösdre készülve itt e szép vers

 

Ujjong a lelkem, s tele van örömmel:

Ma érkezik a régvárt vendég!

Bár liliom-palástot

Vehetnék vállaimra

S elébe úgy mehetnék

Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! -

Bár tűzrózsákat, égő szíveket

Szórhatnék szét a nagy világon.

Hogy illatot és színeket

És imákat találjon,

Amerre jár! -

Bár lenne szívem ünnepi

Zsolozsmát zengő, nagy harang,

Melyek szétkiáltja örömét,

Hogy csengjen-bongjon tőle a határ!

Pedig, kit várok, csak egy kis madár,

Remegő szárnyú, hófehér galamb! -

- De benne ég az örök Láng.

A szent tevésre ihlető nagy Isten!

Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki

S így tekint le ránk!

Csak egy pihenő, hófehér galamb!

De Őt imádom, amíg élek,

S előtte hullok térdre egyedül

Parányi semmiségem

alázatos mély érzetében

Mikor felettem átrepül:

Mert Ő az Úr és Ő a Lélek!

S tőle várjuk fényes újulását

A föld színének,

Ő hozzá csap fel ezer ének

Ostromlón zúgva pünkösd hajnalán:

Oh jöjj el! Jöjj el! Szentlélek, Úristen!

Halld meg világ a titkot:

Ma eljön hozzánk! Szentlélek Úristen!

Ujjong a lelkem s tele van örömmel!

Dsida Jenő: Pünkösd