„Láttam és felismertem, hogy a szeretet minden hivatást felülmúl, hogy a szeretet minden, hogy ugyanaz a szeretet ölel át mindig és mindenhol. Egyszóval, hogy a szeretet örök ... Ó Jézus, szerelmem, végre megtaláltam a hivatásomat: az én hivatásom a szeretet.” - írja. „Anyámnak, az Egyháznak szívében, szeretet leszek, és így minden leszek, hogy a vágyam meglelje irányát.”

Lisiex-i Szent Teréz

Kis Szent Teréz élete és írásai arra tanítanak bennünket, hogy az Egyház szívében a legnagyobb erő nem más, mint a szeretet. Ő, aki olyan sokáig kereste, hol lehet a helye Krisztus misztikus testében, végül felismerte: nem a nagy tettek, nem a látványos karizmák, hanem a mindent átható szeretet az, amely nélkül az Egyház tagjai élettelenné válnának.

Teréz kicsinysége nem gyengeség volt, hanem erő. Tudta, hogy nem lesz apostol, tanító vagy vértanú a külső értelemben, de megértette: ha a szív szeretet nélkül marad, akkor minden más tag elhal. Így ő maga lett a szív, amely szeretetével éltet, táplál, összeköt.

Ez a felismerés bennünket is megállít ünnepén. Mi sokszor szeretnénk nagy feladatokat teljesíteni, látványos eredményeket elérni, de Kis Szent Teréz rámutat: a keresztény élet igazi útja nem a látható nagyság, hanem a láthatatlan szeretet. A mindennapok kicsiny, egyszerű tettei, amelyekben önmagunkról megfeledkezve mások javát keressük, Isten előtt végtelen értéket hordoznak.

Szent Teréz a „kis utat” mutatja nekünk: az alázat, a gyermeki bizalom és a szeretet útját. Nem nagy dolgokkal, hanem apró, de teljes szívvel végzett szeretetcselekedetekkel válhatunk mi is az Egyház szívének részesévé.

Kérjük ünnepén az ő közbenjárását, hogy mi is felfedezzük saját hivatásunk középpontját: a szeretetet, amely mindent betölt, amely nélkül semmi sem maradandó, s amelyben minden cselekedetünk örökkévalóvá válik.

„Az én hivatásom: a szeretet.” Ez Teréz öröksége számunkra, és ez lehet a mi válaszunk is Istennek, mindennapjainkban.

Urbán Erik OFM