Egy kanadai pár titokban tartja négy hónapos gyermeke nemét, hogy maga dönthessen majd, fiú-e vagy lány. „Azzal, hogy nem áruljuk el a kicsi nemét, azt üzenjük a világnak: engedjék már meg, hogy ő maga mondja meg, mi akar lenni!” – indokolták döntésüket a szülők, akiknek esete a napokban bejárta a világsajtót. „Ebben a tébolyult világban a katolikus egyház a józan ész utolsó bástyája” – értékeli az esetet az ncregister.com. írása.

A „nem nélküli” gyermek szülei, Kathy Witterick és David Stocker szerint a dolog jól működik két nagyobb gyermekük, az ötéves Jazz és a kétéves Kio esetében. Mindkét fiúcska hosszú hajú, és másfél éves koruk óta maguk választotta ruhában járnak: Jazz legszívesebben rózsaszínben (festett körömmel), Kio bordóban. „Mindig lánynak nézik őket – mondja az apa, hozzátéve: a fiúk majd eldöntik, mit válaszolnak rá.”

Magánál az ügynél szinte érdekesebb, hogy milyen megértő reakciókat váltott ki a különféle internetes fórumokon. Egy pszichológus csupán azért aggódik, hogy a gyerek peremre szorul majd ebben a világban, ahol az ember kénytelen a férfi, női vagy „a kettő közötti” kategóriába tartozni, miközben ő „egyik sem”. Van, aki úgy véli: ritkaság, hogy a szülők minden lehetőséget nyitva hagynak gyermekük számára, nem úgy, mint egyes ortodox zsidók és keresztények, akik „tudatosan ráerőszakolják saját szigorú ideológiájukat a gyerekeikre, hogy életük végéig egy olyan kultúrában éljenek, amely ellentétes a földrajzi meghatározottságukkal.” Egy másik hozzászóló szerint korlátozást jelent, ha valakit férfinak vagy nőnek bélyegeznek; de sokan vélekednek úgy is: könnyen lehet, hogy mindez a szülők elleni lázadást vált majd ki a gyerekekben, akik később talán éppen a nemi szerepekhez való igazodás mellett döntenek majd.

Érdekes gondolat, hogy ha a biológia valóban semmit sem jelent, akkor a faj meghatározására is szabadságot lehetne adni a gyereknek: nem kellene korlátozni, hogy mindenképpen a homo sapiens fajhoz kell tartoznia, hanem hadd döntse el, mi akar lenni: kutya, macska, esetleg puhatestű. Furcsa, hogy miközben ezt a gondolatot ma még mindenki képtelenségnek tartaná, hatalmas nyomást tapasztalunk abban az irányban, hogy az XX és XY kromoszómákról ne vegyünk tudomást, és a nemeket pusztán társadalmi konvenciónak tekintsük.

Ezért indokolt vélemény, hogy csak idő kérdése, és az emberek tódulni fognak a katolikus egyházba. A Witterick-Stocker család nem tesz mást, mint tettekre váltja a mai szekuláris felfogás egyik tételét, nevezetesen azt, hogy a nemek különbözősége pusztán társadalmi képződmény. Ez azonban nem megy a végtelenségig. Ma, amikor felnőtt emberek komolyan képesek vitatkozni arról, hogy jogot kell adni a bölcsödéseknek, hogy maguk válasszák meg a nemüket, nem vagyunk messze a fordulóponttól, amikor bármely igazságkereső ember számára világossá válik, hogy ebben a tébolyult világban a katolikus egyház a józan ész utolsó bástyája, az egyetlen intézmény, amely kétezer éve örök igazságokat hirdet – köztük azt is, hogy az ember nem maga dönti el, fiú-e vagy lány.

Jennifer Fulwiler írása nyomán; www.ncregister.com

Magyar Kurír