A legendák közül, ami leginkább meggyökeredzett a gyimesi csángók körében, az a Szent László legendavilág. Ennek az a magyarázata, hogy Szent László Erdély védőszentje volt, a székelyek védőszentjükként tisztelték.

 

 

A középkorban a székelyföldi templomok északi falán megfestették a hozzá kapcsolódó történeteket. A Szent László legendák továbbélésének egy egészen konkrét tárgyi objektum is alapot szolgáltatott: a Csíkból Gyimesbe átvezető hágó közelében, az ún. Szép-havas tetején egészen a XIX. századig létezett a Szent László-kápolna, ahol intenzív vallásos élet zajlott. A moldvai csángók csíksomlyói búcsújárások alkalmával mindig útba ejtették ezt a bizonyos kápolnát. A múlt század harmincas éveiben a kápolna falai - szemtanú elmondása alapján - még mellmagasságig értek.

Orbán Balázs így ír erről:

A gyimesi szorosba vezető út régen e hegytetőkön vonult el; veszélyes út, hol gyakran elfagytak az útasok s éhes farkasok által üldöztettek; még most is rémtörténeteket beszélnek az öregek e vészes útról; ...A régi útnak elgyepesedett vonalát követve a Réczéd és Laposhavas lankáján egy óra alatt a Széphavas tetejére értünk, hol egy másik kápolnának látszanak még jelentékeny romjai. Ez 26 lépés hosszu, 8 lépés széles épület volt, félkör apsisu szentélye a hajó széleségével bir, illetőleg annak minden megszakadás nélküli folytatása, nyugatra néző homlokzata még 7 láb magasságban fennáll, más oldalain is a 3 láb vastag falak még 4–5 láb magasan állva, daczolnak az idővel. Ennyi maradvány van e szent romokból, melyek még alig egy század előtt bucsujárók áhitatos énekeit viszhangozták, melyek a honkivüli magyaroknak a honban levőkkel való összeköttetésének, testvéri találkozásának voltak minden évben felkeresett gyülpontjai; azon szent palládium, mely a hontól elszakadtakat e haza szeretetében, az őshazához való ragaszkodásban megtartá, mely a vallás szent malasztjával, a hit erős kötelékével fűzé e hazához künn levő, idegen földre települt testvéreinket; mert ezen – a Szent Lélek tiszteletére szentelt kápolnához gyült össze pünkösdkor minden évben a kilencz moldovai székely (csángó) falu lakossága, fehér öltönyben, arany himzett fehér zászlókkal, s énekelve. „Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére” jöttek ide, hol a csíki testvérekkel találkozva, zászlóikat összeérintve, mentek Csík-Somlyóra bucsura, visszatértökkor pedig az egész nép és deákság elkisérte idáig, hol miséztek, mulattak, s jövő évre találkozást adva egymásnak, érzékenyen búcsúztak el a távozó rokonoktól. ...Szép és meghatók voltak a testvériség ünnepei és üdvösek, mert a nemzetiségnek voltak védvei, de 1744-ben a veszteglő intézetek felállitásakor betiltatott a moldovai csángók kijárása; ekként kiméletlen kezekkel tépetett szét azon szent kötelék, mely idegen földön lévő testvéreinket egybefüzé a hazával, és a szentély, a hazafiasság ez őrtornya, összeomlott feledett rommá változott át, azzal egyszersmind elszakittattak tőlünk a haza emlőin oly szeretettel csüngő testvéreink; de a mostoha idők ne feledtessék el őket, ne, mert a végveszélytől megmenteni, s a szeretet kötelékével ujból e hazához csatolni parancsolja az észszerü kötelesség érzete mellett a hazának intőszava is." (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása - XV. Szépvíz és környéke )

„A rom köveit később a bükklokai románok szállították el, a kápolna bútorzatát és szent kellékeit Szépvízen őrzik” – tudhatjuk meg Gál Péter Józseftől.

Kápolna már nincs, de a hagyomány megmaradt

A múlt század kilencvenes éveinek eleje óta Berszán Lajos, Gyimesfelsőlok plébánosa, a táltoskirály napján a kápolna romnál évente szentmisét celebrál. A kétezres évek elejétől pedig a Magyar Hagyomány Műhelye és a csatlakozó zarándokok tartanak itt litániát minden pünkösdhétfőn: a Szent Lélekhez, Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz, a Boldogasszonyhoz könyörögve, a nemzet sorsának jobbulásáért.

Megalapították a Szép-havas Egyesületet

Magyarországi és erdélyi magyarok együtt arra az elhatározásra jutottak, hogy közös összefogással újjáépítik a kápolnát. A munkák összefogására Gergely István (Tiszti), Molnár V. József, Hargitay Abdrás (Budakeszi) és Szabó Mihály (Budakeszi) Széphavas névvel, csíkszeredai bejegyzéssel egyesületet alapított. Az egyesület céljaként: „A gyimesvölgyi szakrális népi hagyományok gyűjtését, megőrzésének támogatását, az ezekkel kapcsolatos tárgyi emlékek, épületek megóvását, újjáépítését” jelölte meg. Jelenleg a romok régészeti feltárása folyik a Csíkszeredai Múzeum régészének és Gergely István „csibészeinek” a segítségével.

A pénzadományok gyűjtésére a Budakeszi Kultúra Alapítvány „Szent László Kápolna, Széphavas” névvel külön számlát nyitott:

Magyarországon használható számlaszám:

OTP 11742348 - 20016629

Külföldről ide várnak adományokat:

OTP Bank NyRt. Budapest, Nádor u. 16.

IBAN: HU15 1174 2348 2001 6629 0000 0000

Swift-kód: OTPVHUHB

2008. november 4.

www.budakeszikultura.hu