A világgazdasági válság némileg feledteti azokat a riasztó híreket, amelyek a Föld további felmelegedéséről szólnak. Közben azonban a folyamatok a jelek szerint erősödnek, és ez a bolygó pólusain figyelhető meg a leglátványosabban.
Az Antarktiszon ismét széttört egy óriási jégfelület, és újra hatalmas jéghegyek sodródnak az óceánban. A Wilkins-jégnyelv, melynek területe 16 ezer négyzetkilométer volt - hazánk területének 18 százaléka -, eredetileg összeköttetésben állt a szárazfölddel, ám az elmúlt 50 évben összezsugorodott, és mára csak kis része maradt meg.
Spanyol kutatók szerint a jégnyelvről egy 14 ezer négyzetkilométeres rész vált le. Úgy vélik, az olvadás a tengerszint növelése mellett gyorsíthatja a felmelegedést is, hiszen a jég a fényt visszaveri, ha elolvad. A korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy az Antarktisz - a Föld többi részével ellentétben - nem melegedett, hanem alacsonyabb hőmérsékleteket mértek a területén az utóbbi években.
Egy, a Nature című lapban közzétett vizsgálat azonban azt állítja, hogy az Antarktisz is melegszik. Drew Shindell, a NASA munkatársa úgy véli, a hatások kisebb része a természetes változékonyságból adódhat, másik hányada az üvegházhatású gázokkal áll összefüggésben. A földrészen 40 megfigyelőállomás működik, ezért a kutatók szerint a teljes kép kialakításához szükség van a műholdas adatokra és matematikai képletekre is.
A kutatás szerint 1957 óta a kontinens átlaghőmérséklete fél Celsius-fokkal emelkedett, ezen belül az egyébként is melegebb Nyugat-Antarktisz kétszer gyorsabban, de a keleti rész átlaghőmérséklete is enyhe növekedést mutat ötven év távlatában. Más kutatókat viszont nem győztek meg az adatok, mert műholdas méréseik azt mutatták, hogy az Antarktiszon 1980 óta nem észlelhető melegedés.
Az Antarktiszon 2004-ben az egész bolygóra érvényes "visszajelzés" készült: 740 ezer évre visszanyúló globális éghajlati sémákat fedett fel egy három kilométer hosszú jégmag. A jég elemzése bizonyítja, hogy bolygónk nyolc jégkorszakon esett át, melyeket rövid meleg időszakok szakítottak meg. Ha a séma a jövőre nézve is igaz, akkor a következő jégkorszak 15 ezer év múlva következik be.
A tíz ország tudósaiból álló csapat az elmúlt éveket azzal töltötte, hogy kinyerje a gigantikus jégtömböt az Antarktisz keleti fennsíkján található Dome C körzetből. Az EPICA (European Project for Ice Coring on Antarctica) célja múltunk éghajlati titkainak megfejtése, és jobb betekintés abba, ami a jövőben várhat ránk. A Dome C jege 800 ezer évnyi hóesést tartalmaz, kétszer olyan hosszú éghajlati "feljegyzést", mint a riválisoké. A tudósok ki tudják számítani a hidrogénatomok különböző típusainak vagy izotópjainak arányaiból, milyen volt az éghajlat. A deutérium a hidrogén egyik izotópja; ha egy jégmintában sok van belőle, az arra utal, hogy a hőmérséklet melegebb volt, ha kevés, akkor hidegebb.
A vizsgálatok szerint az elmúlt 800 ezer évben a Föld meglehetősen hideg hely volt. A meleg időszakok minden 100 ezer évben érkeztek, és általában rövid életűek voltak. Az elmúlt 400 ezer évben a meleg időszakok körülbelül 10 ezer évig tartottak, melyeknek éghajlata a maihoz hasonló volt. Korábban hűvösebbek voltak ezek az időszakok és valamivel tovább is tartottak. Nagyjából 10 ezer éve vagyunk az enyhe periódusban, így a séma alapján egy jégkorszak felé tartanánk, ám mégsem ez a helyzet. A 400 ezer évvel ezelőtti meleg turnus nagyban hasonlított a mostanihoz, mivel a Föld pályájának alakja ugyanaz volt, mint jelenleg. Akkor ez a kellemes időszak 28 ezer évig tartott, így valószínűleg a mostani sem lesz sokkal rövidebb.
