A Sagrada Família a modern építészet egyik remekműve. Építése 127 évvel ezelőtt kezdődött el, és egyelőre befejezetlen, előre láthatóan 2030-ra lesz kész. Az UNESCO befejezetlenül is az európai örökség részévé nyilvánította ezt az építészeti csodát, ami kétmillió látogatót vonz évente.
Gaudí negyven évet szentelt az életéből a templom építésére, formába öntötte a templom teológia fogalmát: az eukarisztia és az Istent dicsőítő szertartás helye. Lluìs Bonet i Armengol, a Sagrada Família plébánosa, Gaudí kanonizációjának posztulátora a Zenit hírügynökségnek beszélt a templomról és tervezőjéről. Elmondta, hogy Gaudí híres fiatal építész volt, amikor vállalta a feladatot. Ahogyan egyre jobban belemélyedt a tervekbe, egyre inkább magával ragadta az elképzelés, és minden más, dicsőséget és gazdagságot hozó munkáját hátrahagyta, hogy teljesen ennek a végtelen műnek szentelje életét. A templom plébánosa így ír róla: “Nem vágyott pénzre, dicsőségre, szenvedély égette, amely mély vallásos hitéből fakadt, és egész munkásságát folyamatos imádsággá változtatta. Minden művét Istennek szentelte, igyekezett a polgári alkotásokon is vallásos jelet hagyni, egy Mária-szobrot, keresztet, vagy hasonlót”.
Az építkezés úgy kezdődött, hogy Szent József tisztelőinek társasága templomot akart építeni a Szent Család tiszteletére. Az eredeti tervben két építész szerepelt, ők azonban nem értettek egyet egymással. Az eredeti koncepció egy neogótikus templom lett volna. Ekkor, 1883-ban kérték fel az akkor már híres Gaudít, aki új, meglepő, a legkisebb részletekig kidolgozott tervet alkotott. Rengeteg pénzre lett volna szükség, de senki másra nem számíthatott, csak a Szent József Társaságra. Mindennap imádkozott, és halála előtt azt mondta, Szent József fejezi majd be a művet. Amikor nem volt elég pénz, Barcelona utcáin koldult, sokan őrültnek nézték emiatt. Az adományokból folytatta az építkezést. Ezt vallotta: “A Sagrada Família teljes egészében az isteni gondviselés műve, beleértve az én építészként való közreműködésemet is”. Sajnos nem tudta befejezni művét, 1926-ban elgázolta egy villamos. A részleteket azonban előre kidolgozta, rengeteg rajzot, vázlatot készített, így aztán munkatársai folytathatták művét. A polgárháború alatt azonban Spanyolországban ateista szelek fújtak, vandál csoportok Gaudí alkotása ellen fordultak, sok vázlatot megsemmisítettek, megszentségtelenítették az építész sírját, és megpróbálták megrongálni a templomot is. A háború végeztével a munkálatok újra kezdődtek.
Gaudí mélyen hívő keresztény volt. Minden reggel elment misére, teljes szegénységben élt, még megfelelő ruhája sem volt. Amikor elgázolta a villamos, nem ismerték fel és a hajléktalanok kórházába vitték. A temetésén viszont hatalmas tömeg vett részt. Halála után megjelent egy kötet, amelyben tizenhét ismert író vallott róla, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy szent életet élt. Az egyik fejezet címe ez volt: “Isten építésze”.
1992-ben barcelonai katolikusok egy csoportja létrehozott egy társaságot Antoni Gaudí boldoggá avatásáért, összegyűjtötték a szükséges dokumentumokat. Az eljárás egyházmegyei szakasza 2003-ban lezárult, a dokumentumok már Rómában vannak.
A katedrálisnak nem csupán építészeti, hanem vallásos jelentősége is van. Úgy épült, mint a nagy középkori katedrálisok, a hit különleges emlékműve akart lenni, kőből írott könyv, amely Istenről, a teremtésről, és az emberi történelemről szól. A Sagrada Família belsejében nincsenek képek, szobrok, nincsenek oldalkápolnák, semmi nem vonja el a figyelmet az oltárról, a tabernákulumról, a szentmiséről. Három ábrázolás látható csupán: Jézus, Szűz Mária és Szent József ábrázolása, vagyis a Szent Család.