"Fiatal kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok  szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők  gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel,  mint ahogy szeretettel csordul a szívemből.

Életrevalók vagytok, embertársaitokkal történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb,  emberiebb Adja és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért  izzadva legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és  senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem  csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz  az emberiség is.  

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az  egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük  át németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek.  Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük,  mindössze vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne,  mint a gyökerét vesztett fa.  

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti  örökséget, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén  keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk  fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne  feledjetek el: amig magyarok vagytok s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig  Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban.

De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor  senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is  elmerültök a semmiben.  

Én bízom bennetek."