Szt. Ágoston püspök beszédéből (4. sz. Kr.u.) - "Aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Mt 24, 13)

Valahányszor bármiféle szorongatást vagy nyomorúságot szenvedünk, ezek a mi számunkra intelmek és ugyanakkor okulásunkra is vannak. Mert maga a Szentírás sem ígér itt nekünk békességet, biztonságot és nyugalmat, sőt ellenkezőleg: szorongattatásokról, üldöztetésekről és botrányokról is tesz említést az evangé­lium, de aki mindvégig kitart, az üdvözül (Mt 24, 13). Kérdezhetnénk, hogy valamikor is mi volt a jó ebben a földi életben, kezdve az első embertől, akitől a halált örököltük, aki miatt az ősi bűn átka szállt ránk, amely­től Krisztus Urunk szabadított meg minket?

Tehát nem szabad zúgolódnunk, testvérek, mint né­hányan zúgolódtak, ahogyan említi az Apostol, és ezért kígyók pusztították el őket (l Kor 10, 9). Ugyan mi is lenne az az egészen különös megpróbáltatás, amelyet most az emberiség elszenved, és atyáink el ne szenved­ték volna? Vagy amikor mi szenvedünk, gondolunk-e arra, hogy ők is ugyanúgy szenvedtek? És találsz majd olyan embereket is, akik a saját koruk ellen zúgolód­nak, és azt mondogatják, hogy atyáink kora volt a jó. Mi történnék akkor, ha visszajöhetne atyáink korszaka, nemde ők akkor is zúgolódnának? Azért gondolod, hogy jók voltak azok az elmúlt idők, mert azok nem a te korod, és ezért tartod őket jónak.

Ha már megszabadultál az ősi bűn átkától, ha már hiszel Isten Fiában, és ha már eljutottál a Szentírás is­meretére és jártas is vagy benne, akkor csodálkozom, ha úgy gondolod, hogy Ádám boldog időket látott. A te szüleid is Ádám örökségét hordozták. Arról az Ádám­ról mondom ezt, akiről így beszél a Szentírás: Arcod ve­rítékével eszed kenyeredet és majd műveled azt a földet, amelyből lettél, az pedig tövist és bojtorjánt terem szá­modra (Tér 3, 19). Ádám ezt érdemelte, ezt nyerte el, Isten igazságos ítélete folytán erre a sorsra jutott. Ezek után hogyan gondolhatod azt, hogy az elmúlt idők job­bak lettek volna, mint a tied? Az első Ádámtól egészen a mai emberig munka, veríték, tövis és bojtorján az em­ber osztályrésze. Hát elfelejtetted a vízözön tragédiáját? Elfelejtetted talán az éhség és a háborúk gyötrelmes időszakait? Ezeket azért is írták le, hogy mi se zúgolód­junk Isten ellen a jelen élet viszontagságai között.

Tehát bizony rettenetes idők voltak azok. Nemde mindnyájan megrendülünk, ha ezeket halljuk vagy ol­vassuk? Tehát minden okunk megvan arra, hogy in­kább örvendezve adjunk hálát, és ne zúgolódjunk a mi életünk idején történt események miatt.

Ne azt mond: "Ó Istenem, van egy nagy próblémám" ... hanem hogy: "Hej próblémám! Van egy NAGY ISTENEM!

,,Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz,az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét."