Szombaton a Szent István-búcsú Kézdiszentlélek központjában a két évvel ezelőtt felavatott, egész alakos Szent István-szobor előtti téren kezdődött, ahol többek között ünnepi beszédet mondott dr. Zsigmond Barna Pál, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulja. Az ünnepségre a nagyközség testvértelepüléseinek küldöttségei, valamint a budapesti Szent István Lovagrend zarándokai is eljöttek.

A Szent István-szobor megkoszorúzása után a több száz fős tömeg keresztaljákkal és egyházi lobogókkal az élen elindult a szent hegy felé, ahol fél egykor ismét megszólalt a perkői kápolna kis harangja, búcsúra szólítva a Szentföld falvainak hívő katolikus népét. A kis, XIII. századi kápolna mögötti szabadtéri oltár előtt mintegy háromezren gyűltek össze meghallgatni az ünnepi szentmisét, hitet tenni, Szent István királyunkra emlékezni. A Dávid Emil kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. Az ünnepi szentmise főcelebránsa ft. Vargha Béla kézdi-orbaiszéki főesperes volt, aki a környékbeli papság részvételével tartotta meg a szentmisét, a szentbeszédet pedig Böjte Csaba ferences atya, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke mondta el, aki első alkalommal vett részt a perkői búcsún. Az oltár előtt díszőrséget álltak a 15. Székely Határőr Gyalogezred bélafalvi ütegének tagjai.

Első szent királyunkat ünnepelni jöttünk el közös szent helyünkre, a Perkőre. Szent István király alkotmányából kiderült, hogy kereszténynek, magyarnak és jó hazafinak lenni ugyanazt jelenti. Ahol ez a három nem egyezik, ott csorbát szenvednek az állampolgári jogok. Ma hála Istennek gyakorolhatjuk hitünket, bizonyosságot tehetünk nemzeti hovatartozásunkról is. Legyünk tehát jó keresztények és jó magyarok, mint ahogy az Szent István királyunk kései unokáihoz illik mondotta a főesperes. Böjte Csaba a nagy­világban zajló legfrissebb eseményeket idézve fel, a gazdasági világválság következményeiről sem feledkezve meg, követendő példának nevezte a Jézus Krisztus által kijelölt utat, s azt is, amit az országalapító Szent István magáénak vallott.

A ferences rendi szerzetes elmondta: nemrég egy kovásznai magyar ismerőse, egy postás azzal fogadta, hogy ő székely ember, de neki román szív dobog a mellkasában. És valóban kiderült, hogy így igaz, román szív dobogott a mellkasában, ugyanis hét évvel ezelőtt Bukarestben műtéten esett át, román embertől kapott szívet, és így életet is. Sokan nincsenek megelégedve a jelenlegi egészségügyi ellátással, de pár évvel ezelőtt még el sem lehetett volna képzelni egy hazai szívátültetést hangsúlyozta az atya. A ferences szerzetes, aki részben személyes tapasztalataira építette fel szentbeszédét, azt is elmesélte, döbbenettel hallotta egy magyarországi püspöktől, miszerint az 2002-es népszámlálás adatai szerint Debrecen lakosságának jelentős része, mintegy százezer ember még nincs megkeresztelve. Ez elszomorító, hiszen a Jézus Krisztus által kijelölt út a kereszténységen keresztül vezet, mondotta az atya.

Csaba testvér a szülőföld elhagyása ellen is felemelte szavát. Nemrég megkérte őt egy nagymama, mondjon misét azért, hogy Kanadában élő unokája munkahelyet kapjon, amit az atya visszautasított, azzal érvelve, ingyen is imádkozik azért, hogy az unokája hazajöjjön szülőföldjére, hogy összetartozzunk, együtt legyünk, és örüljünk egymásnak, de azért, hogy a világ másik végén verjen gyökeret, nem fog imádkozni mondotta a ferences testvér. Csiby József helybeli plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vállaltak a szentmise előkészítésében és lebonyolításában, külön kiemelve a paptestvérek és Böjte Csaba részvételét, a perselypénzt is megköszönve, amit a dévai Szent Ferenc Alapítványnak gyűjtöttek és adnak át. A búcsús szentmise áldással és elbocsátással, a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.

Sajnos, a perkői búcsút egy halálos kimenetelű közúti baleset árnyékolta be, 20-án háromnegyed 12 óra körül Kézdi­szent­lélek Kézdiszentkereszt felöli kijárata közelében, az épülő töltőállomás előtt egy hatéves magyarországi kislány anélkül, hogy körülnézett volna, kiszaladt az útra, ahol egy szabályosan közlekedő terepjáró elgázolta, mindkét első kerekével áthajtott rajta. A súlyos sebesültet a Brassó megyei kórházba szállították, de nem sikerült megmenteni az életét, szombaton este elhunyt.

Iochom István
Háromszék