Novembert a Mindenszentek ünnepével kezdjük. XVI. Benedek pápa az elmúlt esztendőben az ünneppel kapcsolatban rámutatott: a megholtak nem halloween baljós világában, hanem „Isten kezében vannak".

A szentek közössége „szép és vigasztaló valóság", hiszen azt jelenti: „nem vagyunk egyedül".

Mindenszentek azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak külön napot a naptárban. A mindenszentek napja a halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje. Ez az ünnep nem a temetőkről és a holtakról szól, rájuk november 2-án, halottak napján emlékezünk.

Mindenszentek ünnepe örömünnep. A szenteket ünnepeljük, akik eljutottak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra, Isten örök Országába. Mert ezek a szentek is az Egyház tagjai. Az Egyház ugyanis nemcsak a földön élő valóság, hanem három része van. Az első része az úgynevezett küzdő Egyház, a földi Egyház. Küzdőnek nevezzük, mert mi itt a földi életben küzdünk a gonosz cselvetései, a bűnök és az élet számtalan vihara között, hogy az örök életre eljussunk. Az Egyház másik része a szenvedő Egyház. Ezt az Egyházat az un. tisztítótűzben szenvedők alkotják. Miután megszűnik minden akadály bennük, Isten Országába jutnak majd. Az Egyház harmadik része a megdicsőült Egyház, amelyet a szentek alkotják, akik eljutottak már Isten örök Országába. Az Egyháznak ez a három szintje szüntelen élő, imádságos kapcsolatban van egymással.

XVI. Benedek pápa szavai szerint „Egy lelki közösség tagjai vagyunk, amelyet mély lelki kapcsolatok szőnek át: ami egynek jó, mindenkinek jó, és fordítva: a közös boldogság az egyéneken is átsugárzik. Titokzatos módon valamennyire már e világon is megtapasztaljuk ezt a családban, a barátságban és különösen az egyház lelki közösségében" – mutatott rá a pápa, megjegyezve, hogy mindenszentek ünnepe a korai egyház vértanúinak tiszteletéből alakult ki.

A Szentatya javasolja, hogy a megholtakra való emlékezés „igazán keresztény szellemben, vagyis a húsvéti misztérium fényében történjék. Temetőlátogatáskor gondoljunk arra, hogy a sírban csupán szeretteink földi maradványai nyugszanak, akik a végső feltámadást várják, s akiknek lelke a Szentírás szavai szerint már Isten kezében van" (Bölcs 3,1), nem pedig a manapság halloween-divatként terjesztett félelmetes, ellenséges zombivilágban. „Ezért halottaink tiszteletének és az értük való imádságnak legmegfelelőbb és leghatékonyabb eszköze a hit, a remény és a szeretet cselekedeteinek felajánlása. Az eucharisztikus áldozattal egyesülve közbenjárhatunk örök üdvösségükért, és átélhetjük velük a legteljesebb közösséget, várva, hogy viszontlássuk egymást és örökre élvezhessük a minket teremtő és megváltó Szeretetet".

A katolikus tanítás szerint, hogy bűneink ne akadályozzanak majd meg minket Isten színről-színre látásától, fontos a gyónás, - mentesség minden bűntől,- annak kifejezésére, hogy az Egyház bűnbocsátó hatalma által akar megbékélni a lélek Istennel. Szükséges a szentáldozás, és ima úgy, mint a Miatyánk és az Üdvözlégy a Szentatya szándékaira, valamint a Halottak napja környékén a temetőlátogatás.