A Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kalákák 2001-től kerülnek évről évre megrendezésre. Az Alcsíkból, Lázárfalváról induló kezdeményezés, amely érintette Tusnádot, Csíkkozmást, Csíkszentkirályt, Csobotfalvát, Csíksomlyót, Csíkszenttamást, kis kitérőkkel Kászonújfalut, Homoródkarácsonyfalvát és Firtosváralját, idén elérte a Gyergyói-medencét is.

Gyergyócsomafalván 2008. július 16–25. között került megrendezésre a XII. Fürdőépítő kaláka, amelynek lebonyolításában a budapesti Ars Topia Alapítvány, Csomafalva Önkormányzata, a Zöld SzékelyFöld Egyesület és a csomafalvi fiatalok lelkes csapata vett részt, számos támogató és önkéntes mellett.

Köszönet támogatásukért a Nemzeti Kulturális Alap Építőművészeti Kollégiumának, a Kós Károly Egyesülésnek, Hargita Megye Tanácsának, a Csíki Természetvédő és Természetjáró Egyesületnek valamint a Pagony Táj- és Kertépítész Irodának.

A közel 100 önkéntes Magyarországról és Erdélyből, a gyermekektől a fiatal szakembereken át az idős korosztályig képviseltette magát, ugyanakkor Csomafalva lakossága, mesterei, asztalos műhelyei is példásan kiálltak a kaláka mellett. Számos közösen megálmodott építmény valósult meg a már szokássá vált alkotások mellett.

Az 1950-es években épült, de napjainkra teljesen eltűnt borvízfürdő Csomafalvi Feredő néven kelt újra életre, a Maros holtágának közelében. A mívesen elkészített fürdő a helyi ácsok keze munkáját dicséri. A fürdő környezetében helyet kapott egy fűzkupola, amely a pihenés és szemlélődés helye, és a tűzkatlan, amelynél a hideg vizes „gübbenés” – ahogy itt a csobbanást hívják – után a benne megrakott tűznél megmelegedhet a bátor fürdőző.

A kaláka során újjáépítettük a Maroson hagyományosan használt mosópallókat, amelyek korábban a szőnyegmosás és a nagymosás helyszínei voltak. A mosópallók környezetét rendeztük, biztosítva a lejárást a vízhez.

A Dél-hegy Veresvirág nevű ormán egy kétszintes kilátót kezdtünk építeni, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Gyergyói-medence nagy részére.

A faluban a Marosparti Iskola környezetének rendezése kezdődött meg. Az utcanévtáblák rendszerének esztétikus, faragott, festett táblákon való kialakítására is sor került.

Csomafalva híres borvízkútjairól. A hírnév fenntartása végett a korábban használt kutat, a falu kútját a régi tervek szerint újítottuk fel, kitakarítva azt.

A népi fürdők felújítása a Székelyföldre jellemző hagyományos közösségi munkaformában, a kalákában valósult meg. A kaláka lényege, hogy mindenki azt adja a közösbe, amit ereje, tehetsége és jó szíve bír, a gyermekektől az idősekig: faanyagot, fuvart, szerszámot, élelmet, szállást, pénzt, kétkezi munkát, imát. A helyi önkormányzat, közbirtokosság és a műhelyek biztosították a faanyagot, építőanyagot és az élelmezést, a helyiek pedig szállást adtak otthonaikban, csűrjeikben vagy éppen jurtában.

A Kaláka ideje alatt kulturális programokon vehettek részt a kalákázók és az érdeklődők: esténként meghívott előadók mutatták be Csomafalva történetét, Gyergyó népművészetének szimbólumrendszerét, a drányica készítés hagyományait, a gyergyói malmok és a székelyföldi táj erdőművelésének napi helyzetét. Több alkalommal táncházakat szerveztünk, ahol belekóstolhattunk csomafalvi, felcsíki, gyimesi és moldvai táncokba.

Nagy élményt jelentett a csomafalvi mesterekkel való közös munka, a közös alkotás öröme. A közös munkába vetett hit, a tájért érzett szeretet és felelősségtudat által valósult meg a Csomafalvi Kaláka, amely valamennyi részvevő testi és főleg lelki épülésére, gyógyulására válik.

Tikk Dóri