A középkor folyamán igazi rangot a korában nagy jelentőségű kulturális központnak számító bencés monostor és templom adott a térségnek, melynek legelső elődje körül már a XI. században jelentős település virágzott.

 

Minthogy királyi út mentén feküdt – mely a Balkánról Szegeden át Budára vezetett – erős gazdasággal bírhatott. Szer a XV. századra vámszedési és vásártartási joggal rendelkező, központi mezőváros lett. A török 1526-os átvonulását még átvészelte a település, ám a tizenötéves háború megpecsételte sorsát. A lakosság elmenekült, a török helyőrséget telepített a monostor maradványaiba. A XVI-XVII. század fordulójától már Puszta Szerként emlegették a területet. A XVIII. századtól indult meg hazánkban is a tudományosnak tekinthető történetkutatás. Ekkor kerül ismét a figyelem központjába az első országgyűlés színhelye. Számos munka íródott ebben az időben Szerről. Ezekről Fényes Elek így emlékezik meg 1851-ben megjelent Geográfiai szótárában:

„Puszta-Szer, vagy Puszta-Zeer, népes puszta, Csongrád vmegyében. Ezen igen nevezetes puszta körülvétetik a tömörkényi, anyási, hantházi, péteri, szegedi, mindszenti és kisteleki határoktól. Térsége 13 000 hnyi. Földe átaljában homokos ugyan, de nem igen siványos, és azért számos czímeres szarvasmarhán s juhon kivül gabonát is olly bőségesen terem, hogy az 1817-iki sovány évben, egyetlen uj törés után a legtisztább tavaszi buzaszemet harminczszorosan megadta. Az egész puszta sík, kivevén nehány dombokat, melyek egyenlő magasságban és arányos távolságban hihetőleg emberi kezekkel hányattak. Erdeje most semmi. Vize a Tisza kiöntései és egy nagy tó, mellyben számos és mindenféle vizimadarakon kivül gyakran hattyuk és gödények seregenként tartózkodnak. Épületei: a tó mellett egy vendégfogadó, melly tóhajlati csárdának neveztetik, ehhez közel dohánytermesztők lakásai és azok mellett egy régi elpusztult szentegyház, mellynek magas, góth izlésre épült mohos falai az utasoknak több mérföldnyire megmutatják dicső eleink legelső országgyülése helyét. Ugyan is Árpád, Lehel és Bulsu vezérek által Zalánt, a Bolgár fejedelmet tönkre tevén, a Magyarok Körtvély tónál és Gömölsö erdőnél összegyültek, az ország állapotjáról tanakodtak, törvényt alkottak s innen a hely »Szernek« neveztetik.

A puszta ezelőtt [a] gr. Erdődy nemzetség öröksége volt, de ez született Zychy Leopoldina grófnőnek, néhai general Pallavicini Marchio özvegyének fölvallotta, s igy Pallavicini nemzetség van jelenleg birtokában. E pusztának több részei vannak. Először: Alsó és Felső Pusztaszer, amaz 240, ez 400 lakossal, kik dohánykertészek. Ezek az uj felosztás szerint a szegedi járáshoz tartoznak. Ellenben Kis és Nagy Pusztaszer puszta a csongrádi járáshoz csatoltatott. Ennek ismét több részei vannak, u. m. Baks dohánykertészet 808, Dongér 630, Sasülés 52, Puszta Sz. György 282 magyar lakossal, kik mindnyájan dohánykertészek.”

 

Az, hogy „Pusztaszeren, ősi alkotmánynak keletkeztének egyik történeti nevezetességű színhelyén, országos emlék állíttatása elrendeltessék”, Kecskemét városának jutott először eszébe 1861-ben, ám igazi szellemi tőkét nem tudott az ügyből kovácsolni. Ferenc József az 1870-es években címzetes pusztaszeri apáttá nevezte ki Göndöcs Benedek gyulai főesperest, felújítván az egykori címet. A közéleti szereplést országgyűlési képviselőként is felvállaló pap 1882-ben a kor neves régészével, Rómer Flórissal megkezdte az egykori monostor romjain az ásatásokat, melynek eredményeiről tájékoztatta a képviselőházat is, egyben kérte, hogy emlékpark létesüljön Pusztaszeren. Minthogy a honfoglalás millenniumának megünneplése már napirenden volt a magyar társadalom vezető köreiben, igen nagy érdeklődés és pártolás övezte az ügyet. Ebben az évben már Szeged is mozgolódott, s saját különleges felelősségéről cikkezett a leendő emlékhely kapcsán. Az 1896. VIII. tc.-ben rendelte el az országgyűlés emlékhely állítását Pusztaszeren a honszerzés ezredik évfordulója alkalmából. Az alapkövet június 27-én világraszóló ünnepség közepette helyezték el, noha a mai emlékmű – Szobor – elkészültéig még jó egy évig várni kellett.

Az ópusztaszeri Szobor különlegessége, hogy már nagyon korán, átadása utáni évben, 1897. augusztus 8-án gyűlést tartottak körülötte, felelevenítve az 1000 éves múltra visszatekintő eseményeket. 1897-ben egy magát – összejöveteleik napjára és taglétszámukra utalva – „Szombatosok huszonegyes társaságá”-nak nevező csoportosulás elhatározta, hogy kimenvén az Árpád-szoborhoz, ünnepséget tartanak neves vendégek és szónokok meghívásával. Az augusztus 8-i eseménynek olyan nagy sikere volt, hogy hagyomány lett belőle. Mivel az első alkalom jól sikerült, ezért arról határoztak, hogy minden évben megtartják a gyűlést a Szobornál, amelyet idővel a környék lakossága „Szobori búcsú” névre keresztelt.

 

1902-ben új, szegedi székhelyű szervezet alakult Pusztaszeri Árpád Egyesület néven azzal a céllal, hogy ébren tartsa a honszerző iránti kegyeletet és hálát, valamint hogy az apátság romjain felépítsen egy monumentális templomot Árpád tiszteletére. Szűkös anyagi lehetőségeik miatt azonban a Szobori búcsúk megrendezésén túl csak egy rövid ásatásra futotta a fejedelem halálának ezredik évfordulóján, 1907-ben. A háború és a tanácsköztársaság erősen visszavetette a Pusztaszer körüli lelkesedést, s a trianoni katasztrófa - motiválta Árpád-kultusz adott neki új lendületet. A 20-as években az ünnep újjáéledt, időpontja augusztusról szeptemberre, Kisboldogasszony napjára került át, pótolva ezzel a szegediek máriaradnai zarándoklatát. Máriaradna Romániához került, jelentősége ezzel csökkeni kezdett.

1936-ban a Pusztaszeri Árpád Egyesület szerződést kötött Pallavicini Alfonz Károly őrgróffal, akinek családja akkor már csaknem másfél százada birtokolta a területet. A szerződés 29,5 hold területet bocsátott haszonbérbe az egyesület rendelkezésére. Ezen a területen hozták létre a Nemzeti Árpád Ligetet. Cserkész- és leventetáborokat rendeztek, artézi kutat fúrtak Árpád kútja néven, 1938-ban a búcsún pedig székelykaput emeltek, de emlékmúzeumot is terveztek. A második világháború azonban újra gátat vetett az elképzeléseknek. Az 1945-ös földosztás után, a kommunista időszak legkeményebb éveiben egyáltalán nem lehetett szó megemlékezésekről. A Rákosi-rendszerben a terület elgazosodott, ekkor pusztult el a Szobor mellett álló monostortemplom északi falazatának utolsó maradványa is.

 

1957. szeptemberétől Komócsin Zoltán kezdeményezésére munkás-paraszt találkozók hirdették a szocialista építkezés eredményeit az Árpád-emlékmű árnyékában, amelyet a környék lakossága ugyancsak Szobori búcsú néven nevezett, talán azért, mert ezt is szeptemberben tartották. A jelenlegi Emlékpark gondolata 1970-ben született Erdei Ferenc hathatós közreműködésével. Ettől kezdve folyamatosak a feltárások a monostor romjainál. 1974-ben döntöttek Feszty Árpád panorámaképének, A magyarok bejövetelének restaurálásáról és itteni felállításáról, 1978-ban megkezdődött a szabadtéri néprajzi múzeum kialakítása. 1978-ban Losonczi Pál határozott arról, hogy a kialakulóban lévő Ópusztaszeri Emlékpark fő ünnepe augusztus 20. legyen. Szent István napja 1083-tól a magyar király ünnepe az egyházban. 1949 óta viszont a kommunista alkotmány és az új kenyér ünnepévé vált országszerte. Augusztus 20-át is Szobori búcsúnak nevezik Ópusztaszeren, amelynek eredeti üzenete Árpád és a középkori templom búcsúja, nem pedig az alkotmány vagy Szent István király.       

 Erre az ünnepi alkalomra alapítottuk a „Szer üzenete” díjat, egy másolatban elkészített íjas pecsétgyűrűt, amely a monostor kerengőjéből került elő 1974-ben szórványleletként. A „Szer üzenete” díjat első alkalommal Dr. Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök vehette át, elsősorban az Emlékpark részére nyújtott nagyvonalú támogatásáért – újraöntött harang –, valamint a magyar identitás megőrzése és megerősítése érdekében kifejtett főpásztori munkásságáért.

 

 A „Szobori búcsú” megújítása fontos, mivel maga a kifejezés is teljesen eredeti, sőt magában foglalja 1100 éves kárpát-medencei történelmünket. A Szobor Árpádot, a honszerző vezért, a búcsú pedig a katolikus ünnepek között mindig egy templom felszentelésének a napját jelenti – valószínűleg Kisboldogasszony –, szimbolikusan a keresztény magyar államot: honalapítás – magyar államiság.

Az ünnep 2008-ban egy új tartalommal is bővülhet, mivel a „Szobor” névben benne van a középkori monostort építtető, Ond vezértől származó Bor nemzetség neve is. Valószínűleg nekik köszönhetjük a középkornak azt az üzenetét, amely magát az Emlékparkot is létrehozta. Maga a millenniumi emlékmű is azért épült a romok közelében, mert azt feltételezték, hogy Árpád és a vezérek ezen a helyen rendezték az ország szokástörvényeit. Erről P dictus magister, azaz Anonymus Gesta Hungarorumának 40. fejezetében olvashatunk: a magyarok saját nyelvükön „Szeri”-nek nevezett helyén, egykor Árpád és a vezérek szerét ejtették az ország minden dolgának. Így vált Ópusztaszer a honfoglalás emlékhelyévé köszönhetően a középkori névtelen krónikás tudósításának!

 

 

„Et locum illum ubi hec omnia fuerunt ordinata, hungarii secundum suum idioma nominaverunt Scerii, eo quod ibi ordinatum fuit totum negotium regni.”

A 2008-as szeptemberi ünnepen - tekintettel az Emlékpark történetére is - megújításra kerül az 1938-ban felállított székelykapu. Ez a különleges, 1913-ban készült festett, faragott, a magyar címert is megjelenítő kapu Böjte Csaba közreműködésével a Máréfalván élő Kovács Piroska  nagylelkű adománya az Emlékparknak. A nyugdíjas igazgató nő saját gyűjteményéből való kapu jelenleg szétszedett állapotban, felújítás alatt áll, s a búcsú napjára születik újjá. Képünkön a felújítás előtti állapotban látható.  

 

 Második alkalommal kerülhet sor a „Szer üzenete” díj átadására, olyan személy(ek) számára, akik a nemzeti identitás, megmaradás érdekében munkálkodnak. A rendezvényre meghívtuk többek között Böjte Csabát, Berecz Andrást, Maczkó Máriát, Fábián Évát, Juhász Zoltánt, Ivánovics Tündét és Fábri Gézát, ugyanakkor kiállítást is szervezünk Bálinth Zotlán árkosi, háromszéki fiatalember gyűjteményéből, amely a Székelyföldet mutatja be.

Az ünnepi szentmisét Dr. Kiss-Rigó László megyéspüspök celebrálja a rendezvényen megjelenő papsággal a romtemplom területén, az ünnepre érkező zarándokok számára, szeptember 14-én délután 14 órától.

Ugyanezen a napon kerülne sor a Szobori búcsú történetét bemutató kiállítás megnyitására, amelyet a környék lakossága által felajánlott tárgyakból, emlékekből rendezünk. 

 Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark