Augusztus 29–31. között a 32. Csíksomlyói Ifjúsági Találkozóra gyűltek össze a fiatalok több egyházmegyéből. A téma az idén is a főegyházmegye pasztorális tervének része: Életünk a szenvedő Krisztussal.

 Olyan előadó érkezett az erdélyi fiatalok körébe Kerényi Lajos SchP személyében, aki a szenvedésről– a keresztény ember szenvedéséről– hiteles tanítást tudott adni a fiatalok nyelvén, de nemcsak fiataloknak. Élettapasztalata, sokrétű tudása, igényessége, lelkesedése, humora lenyűgözte a találkozó fiatal és felnőtt résztvevőit egyaránt.

Az előadásokat követően a fiatalok kiscsoportokban beszélték meg a hallottakat, osztották meg tapasztalataikat. Szombat délután alternatív programokon vehettek részt. A szervezők megfigyelései szerint a családi élet, a cserkészet, a természetvédelem, valamint a Caritas által felkínált szociális program volt a legnépszerűbb a fiatalok körében, de természetesen sokan érdeklődtek a média iránt is, a kézműves-foglalkozásokon pedig valódi remekművek születtek, tehetségek bontakoztak ki.

A péntek esti szentségimádás közvetlen találkozás volt azzal a Jézussal, aki a fiatalokhoz egészen közel tud jönni, olyan baráti közelségbe, ami életadó, megtartó és életalakító különféle helyzetekben.

Reggelente a ferences testvérekkel együtt énekelt laudes (reggeli dicséret) a zsolozsma liturgiájának szépségét és mély értelmét tárta föl a fiatalok számára, akik lelkesen kapcsolódtak be az egyház imádságába.

A szombat esti együtténeklés a budapesti Boanergész együttessel (melynek tagjai a szentmiséken is szolgálatot teljesítettek) szinte „bűnbánati liturgiává” alakult: sokan részesültek az isteni irgalom, a kiengesztelődés szentségében, és kezdtek új életet Krisztus mellett döntve.

A vasárnap délelőtti kiértékelőn többek között a következő gondolatok fogalmazódtak meg felismerésként és/vagy életprogramként a csoportok beszámolóiban: • A bűn lázadás a szeretet ellen, sok szenvedésnek az oka. • A tízparancsolat életutunk „közlekedési szabályzata”. Ha nem tarjuk be, ne csodálkozzunk, hogy baleset ér… • A szenvedélyek (cigaretta, drog, szex stb.) olyan plusz keresztek, amelyeket mi készítünk saját magunknak • Állandó kérdésnek kell lennie: Hol áll az én életem? Hol tartok? Milyen a fékrendszerem? • Az áldozatvállalás nélkülözhetetlen része az életünknek, ha szeretetben akarunk élni. • Küldetésünk van– küldetéstudattal megyünk innen haza.

A déli hálaadó szentmisén a szentáldozáshoz járulók szinte véget érni nem akaró sora a Szentlélek kiáradásáról tanúskodott. Arról a kegyelemről és a hozzá csatlakozó elhatározásról, hogy több száz fiatal döntött a szenvedő és feltámadott Krisztus mellett, vállalja az okos keresztény életformát, úgy, ahogyan az elmélkedésekben elhangzott: fiatalosan, vagyis „strammmul és aranyosan”, az intelligentia catholica határozottságával és éleslátásával. A plasztikus képekbe sűrített lényeget bizonyára minden fiatal magával vitte a langyosságot szuggeráló világba: Ne légy lekvár! Ne legyél légy, amelyik minden pókhálóba beleragad! Legyél magasan szárnyaló sasmadár!

A találkozó szervezőit kérdeztük az idei rendezvény előzményeiről és eredményeiről:

Nagy György Attila egyházmegyei ifjúsági lelkész: A CSIT az egész évi egyházmegyei ifjúsági programok (OKET, kerületi találkozók, táborok, lelkinapok és lelkigyakorlatok, cserkészprogramok, szórvány gyerektáborok) megkoronázása. A találkozó szervezése, mint minden évben, az idén is a Fórumon kezdődött a téma megbeszélésével. A téma a pasztorális tervben ugyan adott: az egyházmegye fennállásának 1000 éves évfordulója megünneplésére készül, és ebben az előkészületben a fiatalok is részt vesznek.

Mégis árnyalni kell, megtalálni a megfelelő előadót, majd pedig leosztani a szervezés feladatait. Az általános koordinálás mellett egyre többet bízunk a helyi szervezőkre, a felcsíki ifjúsági referensre, a ferences atyákra Asztrik testvéren keresztül, világi munkatársainkra, akiknek Máthé Sándor a képviselőjük, kinevezett világi referensük.

Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy generációváltás történt, és csökkent az átlagéletkor a CSIT-en, tehát egyre több a tizenéves, viszont ezek a fiatalok érettebben gondolkodnak, választ keresnek és kapnak itt a találkozón kérdéseikre. A mostani találkozón arra az igazságra akartuk rávezetni a fiatalokat, hogy ha Krisztus szenvedésen keresztül adta a kegyelmet, akkor a mi szenvedéseinknek is van értelme. A Szentírásban 365-ször fordul elő az, hogy Ne félj! II. János Pál pápa, majd az ő nyomán XVI. Benedek pápa gyakran szólt ezekkel a szavakkal a fiatalokhoz. Az idén az érsek úr is ezzel a gondolattal köszöntötte a fiatalokat a nyitó szentmisén, és kiemelte a néven szólítottság jelentőségét: félelmeinkre, kérdéseinkre van isteni válasz. Krisztus szenvedéseiből tudunk erőt meríteni, a szenvedésben tudunk az elhagyatott Jézussal találkozni. Gyakran merülnek fel a fiatalokban is olyan kérdések, hogy miért éppen itt élek, miért történnek bizonyos dolgok az életemben stb. A miértek után viszont van feltámadás. Mert küldetésünk van.

Most a találkozó záró szentmiséjére készülve azt látom, hogy a rendezvény elérte a célját. A szervezés során természetesen mindig sok az aggodalom, a munka fáradságos, de jó látni az eredményt… Újból szeretném éppen ezért a plébánosok figyelmébe ajánlani a találkozót, érdemes ide eljönni a fiatalokkal (vagy elküldeni őket ide), megvan a sajátos varázsa ennek a találkozónak. Segítéség lehet a plébános számára is, hiszen a kereső fiataloknak az ilyen „tömegrendezvényekre” van inkább szükségük. A szórványban élőket pedig megerősíti a közösség, az ugyanazt a hitet valló és ugyanazt a nyelvet beszélő testvérekkel való találkozás segíti a fiatalt identitásának alakulásában.

Kovács Attila felcsíki ifjúsági referens, csíkcsobotfalvi plébános:

Számomra nagy kihívást jelentett a találkozó megszervezése, mert úgy alakult, hogy 1990 óta nem vettem részt semmilyen minőségben ezeken a találkozókon, és nem volt rálátásom a rendezvényre, annak alakulására. S bár a szervezést természetesen az ifjúsági lelkészséggel végeztük, és magát a találkozót is együtt bonyolítottuk le, nekem kellett vállalni a házigazda szerepét. Ez jelentette a programfüzet kiadásától a sátorhelyek biztosításáig mindazt a sok kis apró részlet kidolgozását és megvalósítását, ami a hozzánk érkezők biztonságát, otthonérzetét volt hivatott biztosítani. A helyi szervezőkkel, 15 lelkes fiatallal együtt készítettük elő a találkozót. Mindenképpen közös munka eredménye. Nem sajnáltunk sem munkát, sem lelket, sem anyagiakat belefektetni.

A témát a közös megbeszélések során próbáltuk úgy árnyalni, hogy a fiatalok számára minél könnyebben megközelíthető legyen. Asztrik testvér ajánlotta Kerényi Lajos atyát, aki készségesen jött el ide Erdélybe, és bámulatos módon sikerült megmozgatnia fiataljainkat! A mottó ötlete pedig onnan adódott, hogy fontosnak láttam megvilágítani a fiatalok számára a megváltás és a szenvedés közötti összefüggést, hiszen a krisztusi megváltás nélkül a szenvedéseinknek nincsen értelme…

Az éppen most lezárult kiértékelő önmagáért beszél; az eredményt látva elfelejtek minden nehézséget és fáradságot, hogy bibliai hasonlattal éljek: ahogyan a szülő asszony is elfelejti fájdalmait, amikor látja megszületett gyermekét, úgy most én is elfelejtek minden aggodalmat, nehézséget– amiket egyébként örömmel vállaltam, s az pedig, hogy most látom megnyilvánulni ebben Isten dicsőségét, teljes mértékben elégtétel számomra mindenért.

Farmati Anna