Kereszt vagy töklámpás? Egyáltalán nem erről van szó.
Egyszerűen csak arról a vágyról, hogy megértsük valódi és mély értelmét az életszentségnek, amelyre mindannyian hivatottak vagyunk.
Az Európában is egyre terjedő halloween kérdéseket vet fel abban is, aki fel akarja eleveníteni a kultúrájának gyökereiben rejlő elemeket, és abban is, aki mélyebb jelentést akar adni annak az ünnepnek, amelyet sokhelyen szinte kiszorítanak a keresztény hittől fényévnyi távolságra lévő rítusok. Olaszországban az Új Horizontok Közösség és az Agapé Közösség október 31. éjjelére alternatív kezdeményezést indított A szentek és a misztérium éjszakája mottóval, amelyhez számos kisebb és nagyobb csoport csatlakozott.
A több hete hírül adott kezdeményezés imádsággal, szentségimádással, tanúságtételekkel teli programot javasol. A résztvevők az egyetlen Szentlelket szólítják meg, aki nem félelmet és horrort, hanem Fényt hoz az éjszakába. Ezen az ünnepi estén a „szentek körül" szeretnének összegyűlni, egész éjjel az oltárra helyezik Jézust: ő, a Szent áll a középpontban – olvasható a Korazymon.
Nem a kereszt és a töklámpás harcáról van szó, hanem egy javaslatról, amely szeretné visszaadni Mindenszentek ünnepének eredeti, mély értékét.
Ma, amikor a Szentatya minden keresztényt, különösen a fiatalokat arra hív, hogy törekedjenek az életszentségre, amely minden keresztény elsődleges hivatása, azt látjuk, hogy Mindenszentek ünnepe mellé egy olyan kultúra jelei társulnak, amelyek nem tartoznak a keresztény hagyományhoz: szellemek, jelmezek, töklámpás, mágikus formulák…
A katolikus Mindenszentek ünnepe Szent IV. Bonifác pápa idejére nyúlik vissza: 609. május 13-án a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére szentelte Rómában a Pantheont. A VIII. században „a Szentszűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember" emléknapja lett. IV. Gergely (IX. sz.) november 1-jére helyezte át.
A Halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, amelyet október 31-én tartanak. Valószínűleg a kelta kultúra őszre eső Samhain ünnepéből ered, amely a termések begyűjtésének utolsó alkalma volt. Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán, az elmúlt évben megholtak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a halloweennel, így mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római Feralia, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős númennek a napja (az ő szimbóluma volt a mai halloweeneken fontos szerepet játszó sok alma). Október 31. nemcsak a kelta kultúrában, hanem a sátánizmusban is fontos dátum lett.
Az idők során a töklámpás lett a Halloween legfontosabb jelképe. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördöggel egyességet kötött, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ez egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.
Magyar Kurír
