A farsang népi ünnepségsorozatának követhető dinamikája van: eseményei kezdetben csöndesebbek, fokozatosan erősödnek, hangosodnak, és a farsang utolsó három napján – farsangvasárnapon, farsanghétfőn és húshagyó kedden tetőznek.

Misztikus szertartás

Tudományos kutatások szerint maga a farsang szó a bajor „vasching”-ból származik, s első írásos emléke is 1263-ból, bajor–osztrák adatokból ismert. Valójában azonban sokkal régebbi ünnep, amelynek gyökerei a természetkultuszok tavaszváró misztikus szertartásáig nyúlnak vissza.

Figyelemre méltó, hogy bár a farsangi időszak mulatságai először a királyi udvarban, majd pedig a városi polgárság köreiben honosodtak meg, időtálló tartalmát a néphagyományok, a népszokások határozzák meg, amelyekben felfedezhetők az ősi regölés elemei is.

 

Farsangfarka

A farsang népi ünnepségsorozatának követhető dinamikája van: eseményei kezdetben csöndesebbek, fokozatosan erősödnek, hangosodnak, és a farsang utolsó három napján – farsangvasárnapon, farsanghétfőn és húshagyó kedden tetőznek. E napokat nevezik farsangfarkának. Tartalmukat tekintve a farsangi népszokások több főbb részre oszthatók: téltemetés, alakoskodás, adománygyűjtés, dramatikus játékok, termésvarázslás. Ezek zajos felvonulásokkal járnak, és gyakran keverednek is egymással; a legfontosabbak evéssel-ivással, mulatozással és tánccal járnak.

A farsangi tobzódás szellemi mélyében a tavaszvárás ősi ünnepén túl az embernek az a vágya fejeződik ki, hogy a tavaszt meg kell segíteni a téllel való küzdelmében. A telet tehát ki kell űzni, meg kell semmisíteni. Ez fejeződik ki a téltemetésnek, télkihordásnak nevezett misztikus szertartásokban, amelyek során egy vénasszonynak öltöztetett szalmabábut kikísérnek a faluból, majd vagy meggyújtják, vagy belökik a folyóba; egyes vidékeinken ténylegesen a földbe temetik. Másutt egy legényt öltöztetnek tépett, ócska ruhába, majd korbáccsal kiverik a faluból.

Az valójában mindegy, hogy a tél megsemmisítendő alakját banyának, boszorkánynak, turkának, villőnek, kukának, busónak vagy pilátusnak nevezik. Bár alapvetően vidám, hangos kivonulásról van szó – mélyében a gonosz kiűzésének ősi szertartása húzódik meg. A legtöbb helyen tort ülnek a tél-bábu eltemetésének helyén, majd – a győzelem jelképeként – zsenge, zöldellő ágakkal térnek vissza a faluba.

Emberáldozat

A gonoszűző, termésvarázsló szándék a farsang többi népszokásának rejtett vagy jelképesebb kimutatott tartalma is: a báb megölése a tavasz eljöveteléért, az évi jó termésért valójában az ősi emberáldozat szelídített formája, amely egyes dunántúli megyéinkben a kakasütés, gúnárnyakszakítás véresebb alakjában is megjelenik.

A dramatikus játékok egyik legismertebbje a Cibere vajda és Konc király - a böjt és a farsang – küzdelme. E XVI. századból való játékban vízkeresztkor természetesen Konc király, húshagyó kedden pedig Cibere vajda a győztes; az első esetben a farsangi eszem-iszom, a másodikban pedig a húsvét előtti böjt veszi át a hatalmat. A dramaturgikus játékok közül a „Dúsgazdagodás” nevezetű elsősorban Erdélyben maradt fenn. A játékot ott Ördög-farsangnak is nevezik. Ebben bemutatják a gazdag ember mulatozását, a szegény halálát, majd a gazdag pokolra kerülését. Ez a játék egyértelmű társadalmi töltete miatt egészen a második világháborúig fennmaradt.

Elixír