Szombaton reggel, 2009. január 10.- én, miután a helyi atya, Sabau Marius, megszentelte a pusztinai Magyar Házat, a Madéfalvi Veszedelemről emlékeztünk.
Vajda Éva, magyartanár beszélt a történetről: „Január 7.-én hajnalban 1350 osztrák katona körülvette a falut, és két ágyúval tüzet nyitottak az alvó falura, majd a katonák rátámadtak a védtelen lakosságra és vérfürdőt rendeztek. Az öldöklés reggel 9 óráig tartott. A műveleteket Siskovics tábornok, Mária Terézia zsoldosvezére vezette, és Carato alezredes hajtotta végre. A hivatalos jelentések 200-ra, a Michael Conrad von Heidendorf, a "lázadás" elfojtása után kiküldött bűnfenyítő vizsgáló bizottság elnöke 400-ra becsülte a halottak számát.
A vész után ezrek, – egyes adatok szerint 5 falunyi székely közösség – menekültek Moldvába. A madéfalvi menekültek gyarapították a gyimesi és a moldvai csángók sorait, s ők alapították később az öt bukovinai székely falut (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva). Ezeknek lakói a 19-20. században, több hullámban visszatelepültek a Kárpát-medencébe, s ma Dévától az Al-Dunáig, Tolna–Baranyától Buda környékéig, szétszóródva élnek. A moldvai csángóságba olvadt székelyek viszont véglegesen ott maradtak a Kárpátok külső oldalán, mint: Pusztina, Lészped, Frumósza, Szerbek".
Mátyás István bácsi is beszélt a pusztinai emberekről, akik nem csak hogy a székely beszédetnbeszélik, hanem, még a nevük után is meg lehet ismerni hogy honnan származnak, így vannak a Bilibókok, Kolumbánok, Kordák, Páncélok, Kicsik, Feketék, Kaszapok, Kondorok, Fazakasok, Csingárok.
Nagyon jó volt a beszélgetés, mert az asszonyok is hozzászóltak, esetekről, történetekről meséltek, amiket a gyerekek nagy figyelemmel hallgattak.
Köszönjük a Kecskeméti Nők a Nemzet Jövőért Egyesületnek, hogy a kis ajándékot, amit adtak a negyedik adventi gyertya gyújtás alkalmával, most ki tudtuk osztani a résztvevőknek.
A megemlékezést énekléssel zártuk. „Mikor Csíkból kiindultam…"
Tisztelettel
Nyisztor Ilona
