Az idei megyei farsangbúcsúztató legfőbb érdekessége, hogy ezúttal a Hargita megyei hagyományőrző csoportok egy része urbánus környezetben vonult fel.
A szervezők – a Hargita Megyei Kulturális Központ, Csíkszereda Önkormányzata valamint a Csíkcsobotfalvi Hagyományőrző Csoport – szombaton délelőtt 11-kor Csíkszeredában a Szabadság téren köszöntötték a tizenkét farsangbúcsúztató csoportot, amelyek dél körül kezdték meg felvonulásukat. Alsósófalván alakult ki az a hagyomány, hogy a csoportokat terített asztalokkal fogadják, a megyei farsangbúcsúztatón sem történik ez másképp. Vidéken a barátok és szomszédok dolga, hogy terített asztalokkal rukkoljanak elő a vendégek játékának jutalmazására, a városban jórészt az intézmények vendégelték meg a téltemető rítust bemutató csoportokat.
A csoportok vonulási útvonalát a házigazdák szabják meg. Nem lehet azonban mindent megtervezni, hiszen a színjátékszerű esemény egyik jellegzetessége, hogy a forgatókönyv spontánul is alakul, néha maguktól adódnak bizonyos helyzetek, amelyek pontosan azért, mert nem lehetett előrelátni őket, tudják mélyen beírni magukat az emlékezetbe. Akárcsak a tavaly, ezúttal sem volt közös égetés, de aki jól ismerte a műsort – amit kisebb-nagyobb csúszásokkal sikerült a csoportoknak is betartaniuk – a résztvevő hagyományőrzők legalább felét láthatta. Két „taktikát” követhetnek ilyenkor az érdeklődők. El lehet indulni egy felvonuló csoporttal, és végignézni az alakoskodók játékát, vagy egy olyan helyen, ahol megterített asztallal rakódtak ki, meg lehet várni azokat a hagyományőrzőket, melyeknek az illető asztal útvonalába esik. A Sapientia hátánál a csoportok egy része autóbuszra ült, hogy Csíksomlyón és Csobotfalván is eltemessék a telet, a többi csoport pedig a Fenyő szálló előtt haladt el, ahonnan a polgármesteri hivatal felé tartott. Elsőként az alsósófalviak vonultak, belém is karolt a gazdasági válság (egy hölgy, teletűzdelve papírpénzekkel, mintegy érzékeltetve a pénz elértéktelenedését), így a már az első megyei farsangbúcsúztatón is résztvevő csoporttal vonultam a városháza elé, ahol az önkormányzat asztala fogadta a vendégeket.
Áldoztatás ecetes hagymával és pászkával
„Meghalt már a vén Dobai
Nem is volt ő már korai
Ki italozó ember volt
Mikor meghalt egyet se szólt”
Ezzel a rigmussal adták hírül a sófalviak, hogy most jár le a mulatozás ideje. Az álsiratók pedig rázendítettek, kifejtették legnagyobb bánatuk, hogy „vöröshagymával és káposztacikával maradtunk” – hiszen következik a böjt időszaka.
A Városi Művelődési Ház előtt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes asztala mellett dulakodásnak lehettünk szemtanúi, az együttes medvéje ugyanis neki akart ugrani a kászoniak bikájának – íme egy példa a felvezetőben említett spontán helyzetre. A bikapásztoroknak és a rendfenntartó, ostorral rittyegtető legényeknek közös erővel sikerült elzavarniuk az állatot. A bundás azelőtt az együttes álpapjának segédkezett, ugyanis a kalákagyóntatáshoz híveket toborzott. A gyónás után áldozni is lehetett ecetbe mártott pászkával, amit az alkalmi ministráns szemétlapátból kínált. A kászoniak megörvendtek az összeverődött emberseregnek: „Ahol ennyi ember, könnyen áll a vásár” – fejtette ki a bikát árverező. Nem akármilyen növényevő állat áll előttünk – tudtuk meg hamar – mivel egész télen kolbásszal és szalonnával etették, valamint szilvapálinkával itatták. A kászoniak tudniillik a bikaütéssel tesznek pontot a mulatozás időszakának végére. „Temessük el a telet, a vígságot, hogy minden emberfia láthasson munkához” – szavalták az ősi rendbe illő bölcsességet.
A Csíki Játékszín előtt még a gyergyóremeteiek égették a mulatozást megtestesítő Illést: „Itt hagytál te vén gazember, nyakunkon a hideg téllel, azt sem mondtad, hogy elmész, pedig nálunk teleltél (…) tánccal, énekkel, zenével, Szereda központjába kísértünk téged, itt majd sírva elválunk, mi haza, s te majd a pokolra jutsz. Könnyes szemmel búcsúzunk, mert jövő télig nem látunk.”
Zsidóvecsernye menasági módra
A Majláth Gusztáv téren a csíkszentkirályiak hamvasztottak. Velük többet időztünk, hiszen jövőben ők lesznek a házigazdák, s mivel szervezési teendőket látnak majd el, a szokás szerint ők akkor majd nem égetnek. Ők is Illést kísérték végső útjára, elbúcsúztak tőle az áltemetéses szertartás keretében:
„Végrendeletedbe azt hagytad hátra,
Hogy koporsódat fordítsák oldalára.
Fejed alá szalonnát tegyenek,
Hogy a férgek meg ne egyenek.
Vörösborral locsolják nyughelyed
Hogy a sírba ne legyen meleged.
Jól jártál, jól jártál
Mert nagy örömre jutottál! (…)
Most testvéreim vigyük Illés testét
Hogy temessük el véle a betegségét
Jöjjön közénk mielőbb a tavasz fénye
Hogy egészségben dolgozhassunk egész évben.”
A népi humor mindig feldolgozza a friss eseményeket, például a menaságiak Cibere vajdája, aki a böllérnek segített a tehenet árverezni, kijelentette: „a mi tehenünk mellett a vastehén konzerves doboz.” Sőt, mivel válságban vagyunk, nem hagyta, hogy idegen gazdának adják el a tehenet, hogy a hús és a pénz is a menaságiaknál maradjon. Végül menasági gazda adta meg a tehén árát, a sikeres vásár után következhetett természetesen a Konc király és Cibere vajda által celebrált ál-zsidóvecsernye. Gyakorlatilag ezzel zárult a farsangbúcsúztató csoportok téltemetési utcai játékának bemutatása. A hagyományőrző csapatok végül a Jakab Antal Tanulmányi Házban költöttek el közös vacsorát, ahol még egyet mulattak, hisz – amint a népi bölcsesség tartja- aki jól tud mulatni, az jól tud böjtölni is. Jövő évben, a húshagyó kedd előtti szombaton, a csíkszentkirályiak ismerhetik meg a megye legfontosabb hagyományőrző csoportjainak téltemetési szokásait.