Manapság sok fiatal számára a kocsmák és különböző diszkók, szórakozóhelyek nyújtják azt a kör­nyezetet, amelyben kikapcsolódást és feltöltődést lehet keresni.

 

 

 

Így sokan kizárólag ezeken a helye­ken fordulnak meg szabadidejükben, barátaik kö­rében. Ezek a fiatalok úgy gondol­ják, az egyház, a vallás, a hitélet nem szolgálhat számukra azzal, amire szükségük van. És ez az, amiben nagyot tévednek.

A hétvégén Csíksomlyón megtartott II. Kárpát-medencei Ifjúsági Háló Talál­kozóra érkező több mint százhúsz fiatal, illetve a szervezők ugyanis bebizonyították, Jézus nevében összegyűlni, találkozni, barátkozni, az életutat, hivatást keresni, illetve az egyházban betöltött sze­repről beszélni nem számít tabunak. Sőt, sokak számára ez jelentheti az igazi közösséget, amelyből lelkierőt meríthetnek a hétköznapokra.

Márton Áron püspök szavai ránk, fiatalokra hatványozottan igazak és örök érvényűek: „Erőnk a lelkesedés. És ez Mindenható”. E meggyőződésből vagyunk itt a csíksomlyói Szűzanyánál és hozzá imádkozunk méltó alázattal. Arra hívunk meg téged is, hogy ebben a találkozásban együtt legyünk és együtt imádkozzunk Atyánkhoz, a mindenható Jóistenhez – többek között ezen szavak köszöntötték a rendezvény programfüzetében a Kárpát-medence minden szegletéből érkező fiatalokat. A mondatok pedig világosan megfogalmazták a találkozó lényegét: együtt lenni, találkozni Jézussal, együtt keresni a válaszokat a kérdésekre.

Noha a gyülekező péntek délutánra volt betervezve, a vendégek még a késő esti órákban is érkeztek a Jakab Antal Tanulmányi Házba. Így sajnos még nem lehetett teljes a csapat a László Rezső lelkész által celebrált nyitó szentmisén, illetve nem láthatta mindenki a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely Részletek a bolyongás meséiből című komoly, kissé sokkoló, ugyanakkor mélyreható, finoman lelkesítő üzenetet hordozó előadását. Mindezek mellett a találkozás öröme az arcokra rajzolódott, a hosszú utazás fáradalma ellenére éjszakába nyúlóan csendesedtek el a szálloda folyosói.

Szombat reggel az óra vagy mobiltelefon idegesítő zaja helyett kellemes énekszó ébresztette a vendégeket. A nap hangulatát Orosz István, a Katolikus Közösségek Hálózatának (HÁLÓ) görög katolikus ifjúsági lelkésze és felesége, Rita által vezetett reggeli ima adta meg. A találkozó főelőadásában Sajgó Balázs székelyudvarhelyi lelkész beszélt a hivatástudatról, a fiatalok szerepéről az egyházban. A számtalan példával tarkított bemutató során többek között elhangzott, életutunkon Istentől indulunk és őhozzá érkezünk. És ez az utazás nem zajlódhat kereszthordozás nélkül. Ám tudni kell azt is, hogy minél többet vagyunk Isten társaságában, annál jobban rájövünk, mi a hivatásunk. „A közösséghez tartozás is segít abban, hogy hivatásomat és önmagamat megtaláljam, megismerjem” – hangzott el az előadás során. Ezt kiscsoportos beszélgetések, majd különböző műhelymunkák követték. A szombat délután és este a kikapcsolódásról szólt. A csapatportya nevű játék során feladatokat kellett megoldaniuk a délelőtt folyamán kialakított kiscsoportoknak, melyek a környék és a kegytemplom felfedezését segítették elő. Majd kulturális program, humorest, illetve buli tette igazán teljessé ezt a napot.

A vasárnap az összegzést, a búcsúzást és hazatérést jelentette. A záró szentmisét celebráló Tamás József püspök prédikációjában úgy fogalmazott, szép látvány olyan fiatalokkal találkozni, akik tudnak fölemelő módon érezni, gondolkodni és cselekedni, akik tudnak felelősséget vállalni tetteiért, akik számára a házasság szent dolog, a gyermekáldás Isten ajándéka, és akik komolyan, felelősségteljesen tudnak készülni egy a családi és közösségi életre. „Ha akarjátok azt, hogy értékes és szép legyen a ti életetek, ha akarjátok, hogy a történelmet tovább vigyétek, akkor a legfontosabb törekvésetek az legyen, hogy megtaláljátok helyeteket a mindennapi életben, az egyházban. És azokat az értékeket, kincseket, amelyeket Istentől kaptatok, azt a saját magatok és embertestvéreitek számára felhasználjátok” – hangzott a püspöki intelem.

„Amikor itt vagyok és találkozom ezekkel az emberekkel, és érzem, hogy gazdagítanak és formálnak, akkor azt mondom, nem kérdés, hogy megérte eljönni. A magyar katolikus egyháznak egy öntudatos rétege az, aki itt van” – ezt már Orosz István nyilatkozta lapunknak. Mint mondta, e pár nap után hazaviheti magával a műhelymunka élményét, azt, hogy milyen jó érzés „egy húron pendülni” ezekkel a fiatalokkal. „Elviszem a négyszemközti beszélgetések élményét, hogy mennyire komolyan akarják élni kereszténységüket ezek az emberek a mindennapi életben, hogy azt a szenvedést mennyire felvállalják, ami a világgal szembeni megállást jelenti” – hangsúlyozta. Hozzátette, ha a résztvevők nem visznek haza semmit, ami elkíséri őket, akkor nem volt értelme eljönni erre a találkozóra. „A közösségi élmény megtapasztalása, hogy Kárpát-medenceiként voltunk együtt, ez a nemzethez tartozás tudatában való megerősítés, mind jó dolog. Ha azt nézzük, hogy a téma a hivatás volt, akkor alapvető, hogy megerősödhettek a fiatalok abban, igenis, a legfontosabb az, hogy van hivatásod, van szereped az életben” – fogalmazott Orosz István. „Amikor megszületett a találkozó gondolata, illetve témája, akkor az volt a célunk, hogy ezzel az útjukon már elindult, vagy annak kezdetét járó fiataloknak segítséget, irányvonalat mutassunk” – ezt már Csobot Szabolcs, a találkozó főszervezője mondta. Véleménye szerint nehéz mérni a rendezvény sikerességét, ám a vendégek visszajelzései azt mutatják, nem volt hiábavaló a munka. „Nem csak a találkozásoknak adtunk helyet, hanem ezt a témát, amit próbáltunk »kivesézni«, sikerült az emberek lelkében elmélyíteni, olyannyira, hogy hiszem, a hétköznapokban könnyebben, tiszta szívvel és boldogan, feldobottan léptek vissza a résztvevők” – említette Szabolcs. Bevallása szerint nem volt könnyű a szervezőknek megtartani a komoly és a szórakoztató programok közötti egyensúlyt. „Szerencsénkre egy olyan szervezői stáb, egy olyan közösség állt a hátunk mögött, amely tudatosan és egymásra hangolódva igyekezett a felmerült nehézségeket megoldani. Úgy gondolom, a szóban forgó egyensúlyt sikerült fenntartani” – fogalmazott Csobot Szabolcs. Szavait a felvidékről érkezett Urbán Péter is alátámasztotta: „A hétvége olyan gyorsan eltelt, egy pillanatnak tűnik az egész. Másrészt viszont annyi élményt viszek haza, hogy azt hiszem, hetekig, hónapokig fogok táplálkozni ebből az energiából, amit magamba szívtam”. A magyarországi Csermák Ambrus sem vélekedett másként. Mint mondta, egyelőre nehéz szavakba önteni azt, amiben részesült a szűk három nap alatt. „Úgy érzem, minden előadáson, műhelymunkán, kiscsoportos tevékenységen volt egy-egy mondat, ami hatott rám és kapcsolatban volt velem. Ezeket megtartom és magammal viszem. Emellett kiemelném a sok baráttal való találkozás élményét” – osztotta meg lapunkkal élményeit Ambrus.

Rédai Botond