Vitatható, hogy művészeti szempontból Munkácsy Mihály a legnagyobb magyar festő vagy sem, mindenesetre a magyarok körében ő a legnépszerűbb. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint a siker, amely a Munkácsy-kiállításokat övezi. Magyarországon eddig nyolc helyen állították ki, és hétszázötvenezren nézték meg a híres alkotó festményeit. Most már Csíkszereda is Munkácsy-lázban ég, a kiállítástól a kultúrturizmus robbanásszerű fejlődését várják. Péntek este rangos meghívottak előtt megnyitották a tárlatot, szombat reggel pedig megérkeztek az első látogatók.
„Köszöntsük Munkácsyt együtt Erdélyben, Csíkszeredában, a Székelyföld szívében. Az elmúlt év októberében ez a kiállítás váratlanul érkező, álomszerű lehetőségnek tűnt. Fél év alatt nem kevés bátorsággal, önmagunkba vetett hittel, kemény munkával és széles körű összefogással megvalósult” – fejtette ki Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója.
„Ha van ennek a mai napnak tanulsága azon túl, hogy a szilárd értékeink azok, amelyek összekovácsolnak bennünket, akkor ez a tanulság kétségkívül az, hogy van bennünk elég erő és elég energia, hogy a legnagyobb célt is meg tudjuk fogalmazni, és van elég összetartás, hogy kivitelezzük” – szólalt fel Ráduly Róbert Kálmán. Csíkszereda polgármesterét követően az esemény jelentőségét a tárlat két fővédnöke, dr. Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke és Markó Béla miniszterelnök-helyettes méltatta. Szili Katalin parlamenti aranyérmet adott át Pákh Imrének, Ráduly Róbertnek és Gyarmati Zsoltnak.
„Ez a kiállítás nemcsak közkívánságra jött létre, tiszteletem megnyilvánulása az itt élő magyarság felé. Bizonyítéka annak, hogy a magyar nemzet egy és megoszthatatlan. Amikor két évvel ezelőtt elindult ez a vándorkiállítás, három célunk volt. Elsősorban be akartuk mutatni a hazai közönségnek és a szakmának Munkácsy azon képeit, amelyek még életében vándoroltak ki Amerikába a festő párizsi műhelyéből. Második célunk az volt, hogy visszaállítsuk Munkácsyt az őt megillető helyre, mert mint tudjuk, már életében megtépázta a negatív kritika. Ez halála után is folytatódott, sőt manapság is vannak olyan kritikusok, akik Munkácsyban nem a nagy festőt, hanem azt az ügyeskedő, üzérkedő embert látják, aki jól kihasználta a piac pillanatnyi lehetőségeit. Véleményem szerint az a hétszázötvenezer látogató, aki Magyarországon megtekintette ezt a kiállítást, már bebizonyította, hogy ez nem így van. Nem utolsósorban ezzel a vándorkiállítással adtunk hitet önmagunknak, hogy igenis voltak olyan magyar géniuszaink, akik képesek voltak minden képzeletet felülmúló alkotásokkal a magyar nemzetnek hírnevet és elismerést szerezni. Véleményem szerint ilyen volt Munkácsy, akit, amikor 1886-ban Amerikában járt, maga az Egyesült Államok elnöke fogadott a Fehér Házban” – fejtette ki Pákh Imre a megnyitón.
Csíkszereda Pákh Imrét Pro Urbe-díjjal tüntette ki, hiszen főképp a Munkácsról származó amerikai üzletember-műgyűjtő jóvoltából jöhetett létre ez a színvonalas tárlat. Övé a kiállítás törzsanyagát képező 29 festmény, a tárlatot a Magyar Nemzeti Galéria (16 festmény) és a Békéscsabai Munkácsy Múzeum (2 festmény és Munkácsy-relikviák) egészítette ki. Mindhárman ingyenesen kölcsönözték a műtárgyakat.
Nagyon fontos volt Csíkszereda Önkormányzatának 290 ezer lejes hozzájárulása, amely lehetővé tette, hogy a Csíki Székely Múzeum felkészüljön a tárlat fogadására. Példaértékű az is, ahogyan a helyi vállalkozóréteg összefogott, mindenki hozzájárult az előkészületekhez. Munkácsy már nemcsak egy egyszerű festő, hanem egy nemzeti szimbólum. Bár életében soha nem járt Erdélyben, most festményei által itt van, és az, hogy létrejöhetett ez a tárlat, igazolja: már az indulásnál mindenkit megmozgatott.
Szőcs Lóránt
http://csikihirlap.ro/
