A pápa beszéde a Hittani Kongregáció plenáris üléséhez

A Szentatya január 27-én délben az Apostoli Palota Kelemen-termében beszédet intézett a Hittani Kongregáció plenáris ülésének mintegy 70 tagjához. Beszédében annak a kívánságának adott hangot, hogy a Hit éve járuljon hozzá Isten népe minden tagjának együttműködésével ahhoz, hogy Istent ismét jelenvalóvá tegye világunkban.

XVI. Benedek pápa köszönetét fejezte ki a kongregációnak, amely az Új Evangelizáció Pápai Tanácsával együttműködve előkészíti a Hit évét. Ez jó alkalom lesz arra, hogy mindenkinek felkínáljuk a feltámadt Krisztusba vetett hit ajándékát, a II. Vatikáni zsinat ragyogó tanítását, a Katolikus Egyház Katekizmusának értékes tanbeli összefoglalóját.

Földünk nagy részét az a veszély fenyegeti, hogy kialszik a hit, mint egy olyan láng, amelyet nem táplál többé semmi. A hit mély válságával, a vallásos érzék elveszítésével találjuk szemben magunkat, ami ma az egyház számára a legnagyobb kihívást jelenti. A hit megújulása legyen tehát napjaink egyházának elsődleges feladata. A pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy a Hit éve járuljon hozzá Isten népe minden tagjának együttműködésével ahhoz, hogy Istent ismét jelenvalóvá tegye világunkban.

A keresztények egységének témája szorosan kapcsolódik ehhez a feladathoz – fejtette ki a pápa, majd az egyház ökumenikus előrehaladását érintő néhány doktrinális pontot elemzett, utalva a plenáris ülés témájára és az éppen véget ért keresztény egységhétre.

Hangsúlyozta: a Hittani Kongregáció a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsával együttműködve mindig is nagy figyelmet szentelt az ökumenikus elkötelezettségnek, összhangban a II. vatikáni zsinat tanításával és az egész szent hagyománnyal. Ma megállapíthatjuk, hogy az ökumenikus párbeszédek nem kevés gyümölcsöt termettek, viszont el kell azt is ismernünk, hogy egy hamis irenizmus, vagyis a minden áron való békülékenység és a közöny veszélye éberségre int.

A közönyt az az egyre inkább terjedő vélemény okozza, hogy az igazság nem ismerhető meg az ember számára. Eszerint inkább olyan gyakorlati szabályok keresésére kellene korlátoznunk tevékenységünket, amelyek jobbá teszik a világot. A hitet így felváltaná egy mély alapokat nélkülöző moralizmus. Az igazi ökumenizmus középpontja azonban a hit, amelyben az ember találkozik az Isten szavában kinyilatkoztatott igazsággal. A hit nélkül az egész ökumenikus mozgalom egyfajta „társadalmi szerződésre” redukálódna. A II. Vatikáni zsinat logikája teljesen más: a keresztények teljes egységének őszinte keresését Isten szavának dinamizmusa élteti.

Az ökumenikus párbeszédek egyik központi problémája a kinyilatkoztatás struktúrája, vagyis a kapcsolat a Szentírás, az Anyaszentegyház élő hagyománya és az Apostolok, mint az igaz hit tanúi követőinek szolgálata között. Alapvetően fontos, hogy különbséget tegyünk a szent hagyomány és a hagyományok között. Ezen a téren fontos lépés történt a katolikus egyházzal teljes egységre lépni kívánó anglikánok esetében. Ezek a hívek megőrizhetik spirituális, liturgikus és lelkipásztori hagyományaikat, amelyek megegyeznek a katolikus hittel.

Ma alapvető kérdést jelent továbbá az ökumenikus párbeszédben alkalmazott módszerek problematikája. Ezeknek is tükrözniük kell a hit elsőbbségét. Minden hiteles párbeszédben a felek joga, hogy megismerjék az igazságot. Bátran, a testvériség és a kölcsönös tisztelet lelkülete szerint kell megtárgyalni a vitás kérdéseket.

A pápa végül a morális problémák kérdését vetette fel. Ezek új kihívást jelentenek az ökumenizmus számára. A párbeszéd során nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a fontos erkölcsi kérdéseket, amelyek az emberi élet, a család, a szexualitás, a bioetika, a szabadság, az igazság és a béke témájára vonatkoznak. Fontos lenne, hogy azonos hangon szólaljunk meg ezekről a témákról, merítve a Szentírásból és az egyház élő hagyományából. Amikor az egyház nagy hagyományának alapvető értékeit védelmezzük, akkor az embert, a teremtett világot óvjuk – mondta beszédében a pápa.

Sürgette továbbá a Hittani Kongregáció és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának szoros és testvéri együttműködését, hogy ezáltal hatékonyan mozdítsák elő a keresztények teljes egységének helyreállítását. „Ez a megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára” (Unitatis redintegratio, 1) – idézett a Szentatya az ökumenizmusról szóló zsinati dekrétumból.

Az egység nem pusztán a hit gyümölcse, hanem mintegy feltétele is annak, hogy egyre hitelesebben hirdessük a hitet azoknak, akik még nem ismerik az Üdvözítőt. Jézus így imádkozott: „Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egy ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21).

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír