Az olyan szünidőtől, amely elpuhítja az embert, amely henyélésben telik, s amelyből azértelemnek és a szívnek semmi haszna nem származik, ments meg engem, Uram!
Attól a naptól, amely nem imádsággal kezdődik, s amely Istentől távol végződik…
A lustálkodástól, a késői fölkeléstől, amely a rosszra való hajlandóságnak kedvez…
A léha szórakozástól, amely gyöngíti önuralmamat, és fogékonnyá tesz a bűn iránt…
A felelőtlen erkölcsű fiúktól, lányoktól, akik konkolyt akarnak hinteni lelkembe…
A pénz könnyelmű elszórásától, amelyet nem is én kerestem meg…
A kétértelmű beszédtől, amelyből hiányzik a szerelem iránti tisztelet…
Minden meggondolatlanságtól, laza erkölcstől, mely engem és másokat is rosszra, kísértésbe vihet…
A felelősség elől való meneküléstől…
Attól a veszélytől, hogy elfelejtselek…
Hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen, kérlek téged, Uram, hallgass meg engem!
Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe…
Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék…
Hogy lépéseim biztosok, utjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek…
Hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell…
Hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem…
Hogy értelmem éber és friss legyen az igazság – csak az igazság – befogadására…
Fórás: Egyházközségi Apostol
Csíkszereda
