2012. június 2-án, szombaton a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány egyik legnagyobb ünnepére kerül sor. A csíksomlyói kegytemplomban reggel 10 órakor kezdődő szentmise keretében ugyanis két örökfogadalmas ferences szerzetest szentel pappá dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek.
Főcze Imre fr. Bonaventura Gyimesfelsőlokon született 1984-ben, Sebestyén Antal fr. Albert Déván 1966-ban. Szerzetesi örökfogadalmukat – amely egyik feltétele annak, hogy egy papságra készülő rendtagot pappá szenteljenek – öt rendtársukkal együtt 2010. szeptember 8-án tették le fr. dr. Orbán Szabolcs tartományfőnök kezébe a csíksomlyói kegytemplomban. Akkor arra vállalkoztak, hogy szerzetesként – amint a fogadalomtétel szövegében áll – isteni sugalmazástól indítva az Evangélium és Jézus Krisztus nyomdokainak szorosabb követésére vállalkoznak. Szilárd hittel és erős akarattal megfogadták Istennek, hogy életük egész idején engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban élnek. Megígérték, hogy a Kisebb Testvérek Reguláját és életformáját a
Kisebb Testvérek Rendjének Konstitúciói szerint hűségesen megtartják, hogy Istent, az Egyházat és embertársaikat szolgálva eljussanak a tökéletes szeretetre.
Teológiai tanulmányaikat mindketten a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben végezték. Jelenleg, felszentelésükig a ferences teológusoknak otthont adó szászsebesi kolostor lakói.
Kérdésünkre, hogy milyen indíttatásból döntöttek a ferences szerzetespapság mellett, fr. Főcze Bonaventura úgy fogalmazott, hogy döntése az Istennel kisgyerek korától fogva tartó kapcsolatából született. Mint mondta, sokszor foglalkoztatta a kérdés, hogy miként tudna boldogan élni. „Tulajdonképpen a válaszkeresés indított el a ferences lelkiség útján. Úgy gondoltam és gondolom, hogy szerzetespapként tehetem meg mindazt, amire a jó Isten megteremtett és meghívott. Csak úgy lehetek boldog, ha megteszem az Ő akaratát. Az Úrnak adott válaszom kalandos időszakokban még inkább megerősítést nyert: olyan valamit adott, amiről nem is tudtam, hogy hiányzik az életemből.” – vallott hivatásáról fr. Bonaventura.
Elmondás szerint fr. Sebestyén Albert annak ellenére, hogy hagyományosan vallásos családban nőtt fel, gyermekkorában sokat ministrált, és kiváló példaképei voltak a ferencesek között, kezdetben határozottan harcolt az ellen, hogy pap vagy szerzetes legyen. Valami mégis hiányzott. „Hogy mi? Azt megtapasztaltam az elkövetkező húsz évben, amit a világban töltöttem. A boldogságomat én magam akartam kialakítani! Az élet kis csődjei aztán megtanítottak szembenézni önmagammal, és döntöttem: szerzetes szeretnék lenni, aki imádkozik és szolgál, mégpedig ferences, mert Szent Ferenc regulájában találtam meg azokat a kereteket, amelyek kellő szabadságot biztosítanak, és össze is fogják az életemet. Szerzetesként pedig azért választottam a papságot, mert mindig hittem a bűnök megbocsátásában. Gyónásaimban én is sokat küszködtem, és ha már Isten képességet adott a tanulásra, megígértem neki, hogy jó gyóntató leszek, mert fontos, hogy a nyáj tudja, a Jó Pásztor mindig szeretettel hazavárja” – mondta fr. Albert.
A csíksomlyói kegytemplomban 2012. június 2-án, szombaton 10 órától kezdődő szentmise keretében tartandó papszentelés – amely az erdélyi ferences rend stabilitásának növekedését jelentő ünnepi esemény is – jó alkalom arra, hogy imádkozzunk a leendő két ferences papért, és azért, hogy minél több elkötelezett ferences szerzetes töltse be az erdélyi kolostorokat, akikhez mint „a nép barátai”-hoz mindig bizalommal fordulhassunk!
Borsodi L. László
ferences sajtóreferens
