Úgy indultunk útnak jó egy évvel ezelőtt, mint az egyszeri szegénylegény, néhány hamuban sült pogácsával a tarisznyánkban, vidáman fütyörészve, azzal a lelki magabiztossággal, amely csak a hétfejű sárkány ellen harcba szálló mesehősök, semmiféle Góliáttól meg nem riadó Dávidok sajátja. Nem az akadályokat néztük, hanem a célt, Csíksomlyóra igyekvő keresztaljaként a legnagyobb zivatarban is tovább énekeltünk.

Hittünk az írott szó erejében és abban, hogy talán hozzájárulhatunk egy öntudatosabb, bátrabb és keresztényibb Erdély megszületéséhez. Bíztunk abban is, hogy a maréknyi embert számláló kis keresztaljához menet közben majd sokan csatlakoznak, és együtt haladunk majd tovább az úton.

Istennek hála, a visszajelzésekből ítélve sok szép eredményt tudhatunk magunk mögött. Kezdeti ígéreteinkhez hűen, híreinket a közélet témáira is nyitottan, a polgári lapok szerkesztőségi gyakorlatának megfelelő módon válogattuk és tálaltuk, és igyekeztünk mindig figyelni az egyház tanítására. Örömmel tapasztaltuk, hogy a jó hírre a nagy nemzeti hírügynökségek is fogékonyak, és eszközei lehettünk a Gondviselésnek abban, hogy ezek a hírek ne csak a katolikus hívekhez, hanem a magyar nyelvterület minden érdeklődő olvasójához eljussanak. Az egyházhűség a mi számunkra nem volt soha értelmezhetetlen főpapi elvárás, hanem tudatosan vállalt mérce, amelyhez írásainkat és a lap egész szellemiségét igazítani igyekeztünk. Szeretném hinni, hogy nemcsak az erős szalagcímek maradnak meg az emberek emlékezetében a Keresztalja elmúlt egy évéről, hanem az olyan hétköznapi tények is, mint például az, hogy az erdélyi katolikus lapok közül egyedül mi tartottuk fontosnak írni a pápa mexikói útjáról. Ehhez képest csak hab a tortán, hogy van olyan gyerek, aki a Keresztaljából tanult meg olvasni. Független kiadó által, önerőből megjelentetett újság aligha remélhetett volna ennél többet.

Pünkösdkor viszont a keresztalják célba érnek, küldetésük Mária lábánál, a Nyeregben véget ér. A zászlók meghajolnak, a Boldogasszony Anyánk utolsó strófája után mindenki hazaindul oda, ahol szerettei, családja várja. Időbe telik, amíg az új keresztalja újra elindul. Ehhez keresünk társakat, segítőket. Máriával, Jézus anyjával.

www.keresztalja.ro