A három magyar párt együttes szervezésében a magyar-magyar közös elemeket keresve, a történelmi tanulságokat összegezve és főként politikai nyilatkozatoktól mentesen zajlott Háromszéken a Nemzeti Összetartozás Napja.
Az esemény valódi ünneppé varázsolta június 4-ét, ahol a Kárpát-medence közelebbi-távolabbi szegleteiből érkezett magyar kultúra sokszínűségéé volt a főszerep.
Mint ismeretes a Nemzeti Összetartozás Napját 2010-től kezdődően tartják, pontosan az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának a napján, hiszen a parlamenti határozat értelmében „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
A megemlékezés békés hangulatban, kisgyerekes családok részvételével zajlott, amelyet a Mácsafej zenekar nyitott egy Zajzoni Rab István és egy Áprily Lajos vers megzenésített előadásával.
A szórványprogram, amely a Hunyad megyei magyarokkal fűzi szorosabbra a kapcsolatot, afféle belső anyaország szerepet szán Székelyföldnek. A program keretében gyakran hangzik el a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont neve. Az intézmény két diákja, Szabó Tímea Magdolna, illetve Dénes Adolf egy Wass Albert, majd egy Magyari Lajos költeményt szavaltak, végül az iskola igazgatója, Kocsis Attila mondott beszédet, kitérve arra, hogy a kis magyar közösség lélekszáma 24000-ről, tíz év leforgása alatt 16000-re csökkent. Ilyen körülmények közt a székelyföldi jelenlét különösen hangsúlyos értelmet nyer: „Köszön szépen a segítséget” – zárta köszöntőjét Kocsis.
A magyarság másik peremvidékét a csángó falvak jelentik: őket a vidékre jellemzően szomorkás népdalaikkal két népviseletbe öltözött, magyarfalusi (Bákó megye) lány képviselte Bogdán Ramóna és Turbuk Marika.
Gubík László neve a híradókból is ismerősen csenghet sokaknak: a 26 éves, felvidéki Léván élő fiatalembert, miután nyilvánosan is felvállalta, hogy magyar állampolgársággal is rendelkezik a szlovák hatóságok törölték a lakossági nyilvántartásból. Az általa írt levelet Mátray László színművész olvasta fel. „Nem szabadott volna a múlt súlyának dermesztő tehetetlensége alatt állnunk egyetlen percig sem. (…) Olyan szabadság rejlik mai világrendünkben, amely könnyen szövetségesünkké tehető. Csak fel kell ismernünk. Időben kell meghallanunk az összefogás, a határokon átnyúló nemzeti minimum belső categoricus imperativus-át” – hangsúlyozta Felvidékről küldött levelében Gubik László..
A program további részében Erőss Judit énekét a Heveder zenekar kísérte, mindehhez pedig a Háromszék Táncegyüttes ropta a mérai táncot.
A felszólalók sorát Böjte Csaba ferences rendi szerzetes folytatta. Szavait nehezen lehetne idézni, ám Árpád vezér, szent László és Fráter György példáján át ugyanazon dologra világított rá a gyermekmentő tevékenységéről híres barát: a magyarság ereje mindig a befogadásban, a többiek iránti toleranciában rejlett. Böjte szerint a trianoni döntés épp ezt a vonást ásta alá, ezáltal olyan hangulatot teremtve, amely a hajdanán békében egymás mellett élő nemzetek ellenséges érzelmeit korbácsolta fel. A ferences rendi pap arra is rámutatott: a nemzeti kérdés fontos, ám az általa vezetett központokban élő 2300 gyerekből egyik sem került etnikai okok miatt nehéz helyzetbe. A közös jó érdekében Böjte Csaba a közös összefogást látja a legcélravezetőbb eszköznek.
Az rendezvényt a Vox Humana Kamarazenekar fellépése zárta a Balassi Bálint versére, Kodály Zoltán által írt Szép könyörgéssel, amelyet előbb a magyar, majd a székely himnusz követett.
A három magyar párt együttes szervezésében a magyar-magyar közös elemeket keresve, a történelmi tanulságokat összegezve és főként politikai nyilatkozatoktól mentesen zajlott Háromszéken a Nemzeti Összetartozás Napja.