Házat mentettem 1.

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Tarsadalom_haz11.jpgA Kata-lak építésének ötletét Csíkpálfalva Borsóföldjére gyerekkoromból hozom magammal, azokból az évekből, amikor édesapám „nagy házak” tetetjén dolgozott Budapesten, Bukarestben, Sevillában vagy Libíában, Németországban.

Álmodozó és világjáró kedvemet is biztos tőle örököltem. Mivel itthon a legtöbbet csak édesanyámmal voltunk, három testvéremmel együtt egyedül nevelt fel, valószínűleg tőle kaptam az erőt, hogy egyedül is lehet, és csak rajtunk múlik álmaink megvalósulása.
Már évek óta keresem a helyem, ahol otthonunkat kialakítjuk kislányommal, de mindig is tudtam, hogy az együttesnél félretett (Hargita Székely Nemzeti Együttes – szerk.) és az egyetemista koromból gyűjtött pénzem nem lesz elég, hogy házat vehessek elég közel Csíkszeredához. Tudtam azt is, hogy még a telekre se lesz elég a pénzem, banki kölcsönhöz meg nem akartam folyamodni. Az első ötlet onnan jött, hogy láttam Dobos Attilát és Gál Lászlót kint élni a mező közepén, a falu szélén (Csíkcsomortán – szerk.), hogy lehet kis pénzzel, sok családi segítséggel és erőss akarattal élhető kis házat építeni. Sokszok kerestem meg őket kérdéseimmel, és sok bátorságot tanulhattam tőlük.
2010. őszén a Hargita Megyei Műemlékvédelmi Hatóságtól kereste meg egy barátomat egy építész, hogy van egy régi ház Zsögödben (Csíkszereda déli, falusias része – szerk.), lebontásra ítélve azzal, hogy keressünk sürgősen egy gazdát, aki megvenné, lebontatná, elvitetné és felépítettné valahol. Vittem oda ismerőseim, mindenkinek elszórtam a lehetőséget, többször vissza-visszajártam, lefotóztam. Közben nagyon megtetszett, nagyon hasonlított gyerekkoromtól, rajzaimon álló házához. Aztán elutaztam az együttessel Kínába. Ott is sokszor eszembe jutott a ház. Elképzeltem, hogy szülőfalumban Karcfalván, vagy valahol máshol találok egy helyet neki. Amikor hazaértem, már tudtam, nem hagyhatom, hogy elégessék (mert az várt volna rá), hogy szeretném magamnak megtartani, felépíteni valahol, valahogy. Akkor azonban még nem volt sem telek, nem volt semmi hozzá, nem tudtam, hogy hogyan tovább.
(folytatjuk)
Miklós Katalin