Virágvasárnapi szentmise a Vatikánban: az Isten iránti szeretetből tett lemondás teszi hitelessé az életet - mondta a pápa.
A világban tapasztalt rossz láttán nem szabad kegyes mondatok mögé bújnunk. A kereszténység igényes igazsága azt jelenti, hogy minél több önfeláldozást gyakorlunk Isten iránti szeretetből, annál nagyszerűbb és gazdagabb lesz az életünk. XVI. Benedek pápa saját személyes tapasztalatára utalva osztotta meg ezt a tanítást a Szent Péter téren összegyűlt több ezer hívővel a virágvasárnapi szentmise alkalmából. Az Úrangyala elimádkozásakor két felhívást intézett a világhoz: írják alá a még hiányzó országok a taposóaknák elleni konvenciót, illetve vessenek véget a tengerbe fulladó bevándorlók tragédiájának. A Szentatya megáldotta az Ifjúsági Világtalálkozók vándorkeresztjét, amelyet az ausztrál fiatalok átadtak spanyol társaiknak, hiszen 2011-ben Madrid látja majd vendégül a következő világtalálkozót.
A hagyománynak megfelelően a pápa vasárnap délelőtt fél tízkor kezdte meg az ünnepi szertartást a napfényben úszó Szent Péter téren. Ezen a napon Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulására emlékeznek a keresztények. Virágvasárnap emellett több mint két évtizede a fiatalok ünnepe, mert II. János Pál kezdeményezésére ekkor tartják az Ifjúsági Világtalálkozót. Benedek pápa körmenetben vonult a tér közepén álló obeliszkhez, megáldotta a pálma- és olajfaágakat, majd a bazilika előtt felállított oltárnál bemutatta a szentmisét. Idén a teret díszítő olajfákat Puglia tartomány ajándékozta, míg a pálmafonatok Sanremóból érkeztek. A Szentatyával koncelebrált Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke, illetve Luigi Moretti érsek, valamint Stanislaw Rylko bíboros és Joseph Clemens püspök a Világiak Pápai Tanácsának képviseletében. Csatlakozott a szertartáshoz George Pell, Sydney bíboros érsek és Rouco Varela madridi bíboros érsek, a tavalyi illetve a következő Ifjúsági Világtalálkozó házigazdái is. A szentmisén a zenei szolgálatot a római egyházmegye ének- és zenekara látta el Marco Frisina atya vezetésével.
Homíliájában Benedek pápa emlékeztetett annak a zarándoklatnak a lényegére, amelyet Krisztus tett, amikor szamárháton bevonult Jeruzsálembe egy új ország uraként. A zarándoklat valódi célja az, hogy találkozzunk Istennel, imádjuk őt és ezáltal helyére tegyük az életünk alapját képező kapcsolatot. Ezért gyűltünk ma össze, kedves barátaim - mondta a pápa: mert látni akarjuk Jézust. Ez a cél vezérelte azt a sok fiatalt is, akik tavaly elzarándokoltak Sydneybe.
Krisztus országának két fő jellemzője van: a katolicitás és az egyetemesség. Az ő országa nem politikai hatalmon alapul, hanem kizárólag a szeretetből történő szabad csatlakozásra épül. Az egyetemesség mindig azt jelenti, hogy felülmúljuk önmagunkat, lemondunk valami személyesről. Az egyetemesség és a kereszt együtt járnak, csak így jön létre a béke. A pápa arra is figyelmeztetett, hogy mindez csupán spirituális alapelv lenne, hogyha az ember nem volna képes kimondani az igent Istennek. A mai világ gyakran el akar feledkezni arról a fontos igazságról, hogy egy igaz élethez hozzátartozik az áldozathozatal, a lemondás is. Aki önfeláldozás nélküli életet ígér, az áltatja az embereket. Nincs sikeres élet áldozat nélkül.
A Szentatya ezt személyes példájával is alátámasztotta: "Ha visszagondolok saját életemre, meg kell mondanom, hogy éppen a lemondás gesztusai voltak a legnagyszerűbb és legfontosabb pillanatai életemnek". Jézus is képes volt igent mondani Istennek, felülemelkedve félelmén a rá váró szenvedéstől. Mi is panaszkodhatunk az Úr előtt, ahogy Jákob. Feltehetjük neki kérdéseinket a világ igazságtalanságai és saját nehézségeink láttán. Isten előtt nem kell kegyes mondatok mögé, egy álvilágba rejtőznünk. Az imádság azt is jelenti, hogy harcolunk Istennel, és Jákobbal együtt mondhatjuk neki: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz" (Ter 32,27).
Ez megtanít bennünket, hogy keresztényként Isten akarata mindig fontosabb és igazabb a miénknél, és hogy az ő akarata az igazság és a szeretet. Ezt a gondolatot fogalmazta meg a pápa a fiataloknak is, akik átadták társaiknak az Ifjúsági Világtalálkozó vándorkeresztjét. Ha Isten igazsága és szeretete vezérel minket a lemondásban, akkor életünk egyre nagyszerűbb és gazdagabb lesz. Aki meg akarja menteni életét, az elveszíti azt. Aki odaajándékozza életét a mindennapos apró gesztusokban - amelyek hozzátartoznak a nagy döntéshez -, az megtalálja azt. Ez az igényes, de szép és egyben felszabadító igazság az, amelyet meg akarunk élni, mialatt a kereszt bejárja a földrészeket.
