Nem tudni, kiadta-e már fagyos mérgét a februári hónap (úgy néz ki, még nem), az viszont bizonyos, kifelé megyünk a télből. Erre utalnak a naptár csíziós napjai, amelyekben – a régi megfigyelések nyomán – ott sejlik a kikelet ígérete.
Bár a hajdan nagy népszerűségnek örvendő Apollónia névnapját (febr. 09.) lecserélték a naptárban a héber eredetű, „apa örömét” jelentő Abigélre, az időpont a görög mitológiával társult elődeinknél. Apollónia – Alexandria szentje, a nap és a költészet papnője – legendabeli halálának dátumától a napsugarak megerősödnek.
Tizedikén az Elvirákat lehet köszönteni, ám ez a nap - a korábbi századokban – Szent Skolasztika apátnő névünnepe volt, amelyet a paraszti munkarend a kikeleti időszak nyitányaként egyfajta termőnapnak tartott. A vincellérek ekkor kezdték el gyűjteni a március végére, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára szánt oltóágakat. A védettebb helyeken, ha engedte az időjárás, a gazdasszonyok elkezdték a mák, a borsó, sárgarépa vetését.
Elek napja Erdélyben a hegyi pásztorok kígyónapja, ilyenkor bújnak elő a csúszómászók, pásztortüzeket gyújtottak a kígyók elűzése miatt, hogy ne riogassák a legelésző állatokat.
Február tizenkettedikén, Lívia napján kezdték el a korai növények vetését dél-vidéken.
Bálint, február 14. Bár korábban is a szerelem, szeretet napjaként kezelték, ezen az egy napon még a plátói hódolók is nyíltan bevallhatták vonzódásaikat. A régebbi időkben virággal, vagy levélben köszöntötték egymást a szerelmesek, ám hozzánk is begyűrűzött a nyugati, angol kultúrkörben meghonosodott, Valentinhoz (magyarul Bálint!) kötődő, elüzletesedett, pénzhez igazított szokáshalmaz, amit – sokak szerint – a virág –és ajándékárusok erőszakoltak ki határainkon belül.
Névadónak Bálint püspököt tartja a hagyomány, aki orvos is volt. 269-ben a hitéért szenvedett vértanúságot függetlenül attól, hogy börtönőre vak leányának adta vissza a látását - hitének erejével. A legenda szerint február tizennegyedikén kivégezték, előtte búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
A Bálint-napi kultusz a mediterrán éghajlatú vidékeken terjedt el jobban, ahol - ebben az időszakban - már virágba borul a természet. A bontakozó kikelettel a madarak nászát is ekkor ünnepelték. Hazánkban Bálint napja a tyúkültetés ideje. A megfigyelések szerint ekkor kezdik el fészküket rakni a verebek, Bálint „hívja vissza” a vadgalambokat.
Meg kell említeni, hogy a középkorban a legnépszerűbb név volt, Szegeden például az első a választottak között - 1522-ben. Más gyógyító szentek társaságában nagyon sok templom szárnyas oltárán fedezhető fel alakja, védőszentként tisztelik - gyógyító alapon - Besztercebányán, Bélakorompán, Kassán, Zsidvén, Szászbogácson, Kiskőszegen, Szajkon, Györkén, Lédecen, Szentkereszten. Ugyanakkor a szerelmesek védőszentje is, hiszen Bálint püspöknek szokása volt, hogy az ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg. Ábrázolása a hazai németség templomaiban volt gyakoribb. Bálint freskó ékesíti a baranyai Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetét ma is, a közeli Bolyban áll Magyarország mai területén az egyetlen, Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna.
Bálint naphoz fűződő tájjellegű szokások:
A mohácsi sokácok ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek és zsír nélkül főznek, a templomban imádkoznak, gyónnak, áldoznak.
Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva Bálint oltalmazza meg őket a leeséstől.
Az elekiek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész évben nem ültetnek aprójószágot. Bálint reggelén az állatok itatóvizébe szenteltvizet cseppentenek.
Mindszenten akár van, akár nincs hó ezen a napon, csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak számukra.
Cserszegtomaj gazdái Bálint-napkor napkelte előtt megkerülik a birtokukat, hogy a tolvajokat és a madarakat távol tartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlőterület négy sarkán a tőkéket.
Hangonyban úgy vélik, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, ez már a tavaszt jelenti.
A rábaközi Szil faluban Bálintot a verebek védőszentjének tartják, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás.
Nem tudni, kiadta-e már fagyos mérgét a februári hónap (úgy néz ki, még nem), az viszont bizonyos, kifelé megyünk a télből. Erre utalnak a naptár csíziós napjai, amelyekben – a régi megfigyelések nyomán – ott sejlik a kikelet ígérete. 