Július 24-én Árpád-házi Szent Kingát, Lengyelország egyik védőszentjét ünnepli a Katolikus Egyház. Kinga (Kunigunda) Esztergomban született 1224. március 5-én IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként. Testvére volt Árpád-házi Szent Margitnak és Boldog Jolánnak.

IV. Béla királyunk leánya tizenöt évesen lett lengyel királyné V. Boleszláv hitveseként. A királyi pár örökös tisztasági fogadalmat fogadott Kinga hatására és kifejezett kérésére. Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, hozományát a tatárok elleni védelemre szánta. Az 1241-42-es tatárjárás után a királyné több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez. 1249-ben hazalátogatott, s az egyik máramarosi sóbányát kérte ajándékba a lengyelek számára. Atyja ezt a kérését teljesítette, s a legenda szerint Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a jegygyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wieliczkában, amikor megnyitották az ottani aknát.

Kinga sok templomot, kolostort építtetett, valamint gondoskodott felszerelésükről is, ezek közül talán a legjelentősebb az Ószandecban alapított ferences kolostor, amely Közép-Európa kulturális központjává nőtte ki magát. Férje halála után klarissza apáca lett, vagyonát szétosztotta a szegények között, s visszavonult az ószandeci kolostorba, ahol perjelnővé választották. Élete hátralevő részét az imaélet elmélyítése, illetve a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1292. július 24-én halt meg.

VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá avatta, 1999. június 16-án II. János Pál pápa iktatta a szentek sorába. Árpád-házi Szent Kinga a sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot, és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, jóllehet Kingát kevésbé az uralkodói stílus, sokkal inkább a szolgálat jellemezte.

www.tortenelemportal.hu