Halottak napja

Mécsest gyújtunk halottak napján,

egy sír sem marad most árván,

némán állunk, lehajtott fejjel,

szívünkben élnek tovább, igaz szeretettel.

Világít a mécses lángja,

sírokon ott virít a kegyelet virágja,

emlékezünk szeretteinkre,

fájó pillantást vetünk a sírkeresztekre.

Könnyekkel küszködve gondolunk rájuk,

hogy sötétedik, azt sem bánjuk,

sok ezer mécses világít nekik,

a temető fényárban úszik.

Nézzük ahogy pislákol a láng, majd elalszik,

halottaiktól mindenki búcsúzik,

hazafelé megyünk, de szívünkben ott élnek,

nyugodjanak békében szegények.