Szűz Mária édesanyját ünnepli a római katolikus egyház. Anna-nap alkalmából több helyen is összegyűlnek a hívek és zarándokok, hogy búcsús szentmise keretében tisztelegjenek a szent előtt. Hasonló ünnepre a Szent Anna-tónál, az 1740-ben épült kápolnánál is sor kerül.

Vasárnap tartják a Szent Anna-tónál a hagyományos Anna-napi búcsút. Ilyenkor több száz zarándok gyűl össze a kápolnánál, hogy részt vegyen az ünnepi szentmisén. Tamás József lázárfalvi plébános szerint kettős üzenete van a búcsúnak: „Elsősorban a szeretetet, az összetartást hirdeti, főleg a magyarság körében. A másik üzenet, mivel Szent Anna édesanya volt, az anyáknak szól: ne tehernek tekintsék az anyai hivatást, hanem Isten áldásának.”

Július 26. Szent Anna, a magyar néphagyományban Kedd asszonya napja. A katolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelik benne. Kultusza a 13-14. században terjedt el Európában, amikor a misztikus isteneszme iránt megcsappant a figyelem, és az evilági boldogulás vágyának kísérőjeleként Jézus ember volta felé fordultak a hívők. Az ünnep dátuma, feltételezhetően Szent Anna halálának napja, valójában egy templom felszenteléséről emlékezik meg. Mária állítólagos jeruzsálemi szülőházát még a IV. században építették át templommá, és szentelték fel egy július 26-ai napon. E templom ünnepét és búcsúnapját Bizáncban július 25-én ülték meg, itt 50 körül Annának már külön templomot is szenteltek. A napot Justinianus császár tette kötelező ünneppé.

A Szent Anna-tó keletkezéséről több székely népmonda is szól. Az egyik szerint, amint az Gabányi János gyűjteményében is olvasható, a tó egy gonosz testvérpár egyik tagjának halálához kötődik. Az egyiknek Büdöskőn volt a vára, a másiknak pedig azon a helyen, ahol ma a Szent Anna-tó található. Egyszer egy idegen úr utazott át a vidéken gyönyörű négylovas hintóján, és megszállt pihenni a büdöskői vár uránál. Annak módfelett megtetszett az idegen hintója, főként a lovai, s el is határozta, hogy bármi áron megszerzi a lovashintót. Amint tervét megvalósította, máris áthajtott bátyjához kérkedni. Megjegyezte foghegyről: nem hiszi, hogy a bátyja valaha is ilyen ép fogatra szert tudna tenni. Ez több volt, mint amit a fivér büszkesége elbírt. Azon nyomban fogadást ajánlott: egy napon belül szebb fogattal áll elő. A tét hatalmas volt: a vár és a hozzá tartozó birtokok. Öccse magabiztosan állta a fogadást, és gőgösen elhajtott. Elvakult bátyja ördögi ötletet agyalt ki: összeszedte a vár jobbágyai közül a nyolc legszebb hajadont, s azokat fogatta be hintójába. Felpattant a bakra, s mivel a törékeny vállú leányok nem bírták mozdítani a nehéz hintót, mérgesen közéjük csapott. Éppen a legszebbet találta el. Anna feljajdult, és átkot szórt a vár kegyetlen urára. Iszonyú dörgés, földindulás közepette a vár urával együtt elsüllyedt, helyén pedig egy szép tó keletkezett. A szüzek nefelejcsekké változtak, a gonosz várúr pedig rút vízisárkánnyá. Anna pedig a tó védőszentjévé lett, és imája elpusztította a vizet háborgató hatalmas szörnyet. Egy másik legendatöredék szerint Anna a holdfényes éjszakákon ismét megjelenik a tó felett, majd újra eltűnik a habokban.

Rédai Botond

Csíki Hírlap