A vasárnapi szentírási szakaszok központi témája az Istenre irányuló tekintet. Ez pedig, mind az Ó-szövetségi, mind pedig az Új-szövetségi olvasmányban vendéglátás közben lesz nyilvánvalóvá.

A mai vasárnap szentírási szakaszainak központi témája az Istenre irányuló tekintet. Ez pedig, mind az Ó-szövetségi, mind pedig az Új-szövetségi olvasmányban vendéglátás közben lesz nyilvánvalóvá.

Első olvasmányban: Ábrahám készségesen fogadta a három ismeretlen vendéget. A déli hőség idején felkínálta nekik, a felfrissülés lehetőségét, és még élelemmel is ellátta őket. Figyelmes szeretete jutalmaként ígéretet kapott: ,,Egy esztendő múlva, ilyen időtájban, visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek.'' Ez az ígéret világítja meg, hogy a három vándor személyében, maga Isten látogatta meg Ábrahámot. Isten terve megvalósul, minden emberi lehetetlenség ellenére.

Az evangéliumban is vendéglátásról olvasunk. Jézus felkereste Máriát és Mártát, náluk vendégeskedik.

Szent Lukács evangélista merészen ír erről az eseményről, mert az ószövetségi oktatásban nem  szerepelt  a nők tanítása. Sőt a rabbinikus irodalomban azt olvashatjuk: „Inkább égjenek el a Tóra  szavai, de  asszonnyal ne közöld azokat.” vagy másutt ezt írja a Talmud: „Aki lányának tanítja a Tórát,  léhaságra  tanítja őt!” Jézus pedig Lukács evangéliumában akár tanítványai neheztelése ellenére is,  gyakorta  oktatja az asszonyokat. Például szóba állt a szamariai asszonnyal is. Azonban itt nem teljesen  ez a fő  téma: hanem Jézus fogadása, a rá figyelés.

 Márta mindenben meg akart felelni a vendéglátás követelményeinek. Eltúlzott aggodalma felesleges tevékenységbe hajszolta. Csak Jézust fogadták, és nem lakodalmat rendeznek. Jézus pedig kevéssel is beéri, mert nem a vendéglátás pazar voltán méri le az iránta való szeretetet. Márta ezt nem tudja felfogni. Mária viszont igen. Türelmesen „odaült Jézus lába előtt és hallgatta szavait.”

Jézus azért jött, hogy tanítson, és a tanításon keresztül kapcsolatba kerüljön az emberekkel, így velük is. Márta akkor, a látogatás alkalmával a munkába menekült ez elől a lehetőség elől. ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.” Jézus ezzel nem az érte folytatott tevékenységet tiltotta meg. Hisz fontos a Jézusért folytatott tevékenység, azonban a lábainál való időzés, az imában való ráfigyelés mindent megelőz. Ez kellene, hogy az alapja legyen mindennek. A Jézusra szegezett tekintet mindig lényeges, ennek mindent kísérnie kell, mert ez bele torkollik az örök életbe: Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.”

A Szentlecke szavai tanúskodnak Szent Pál Krisztusra irányult tekintetéről: „örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem..” Szent Pál az apostoli munka közben sem feledkezik meg, hogy Krisztus az élete középpontja. Tevékenysége, még szenvedései is Jézushoz kapcsolják.

Mi is az egy fontos?

A lényeglátásunkkal gyakran akadnak problémák. Vannak aprólékos emberek, akik mindent észre vesznek, és vannak nagyon felületesek is, akik bármin könnyen átsiklanak. Az sem jó, ha mindig elveszünk a részletekben, az sem vezetne sehová, ha nagyvonalúan épp a lényeg fölött siklunk el.

Valahogy így fogalmazhatnánk, hogy életünk tevékenykedése közepette se feledkezzünk meg Krisztusra fűgeszteni tekintetünket, mert ez a jobbik rész.

Lehet bármi ez a tevékenykedés: a munkánk, hivatásunk, szabadságunk, szórakozásunk, vendégfogadás: mindezekben a jobbik rész a lelkület, a Krisztusra szegezett tekintet. A mód, ahogyan megtesszük a dolgokat, a tartalom, ami a cselekedet mögött van. E-nélkül minden üres lesz, vele bármi értelmet nyer. „Az egy szükséges”, hogy Isten legyen életünk középpontjában, és hogy mindent ennek rendeljünk alá, semmiképp se fordítva.