Bogdánffy Szilárdot boldoggá avatják

Multithumb found errors on this page:

There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/Szent/Istenkeresok/1939140_nagy.jpg
There was a problem loading image http://www.magnificat.ro/portal/images/stories/Szent/Istenkeresok/1939140_nagy.jpg

ImageNagyváradon október 30.-án avatják boldoggá a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye mártír püspökét. Dr. Bogdánffy Szilárdot, 1949. február 14.-én, titokban szentelték püspökké a bukaresti nunciatúrán, majd pár év múlva a kommunista egyházüldözések áldozata lett. Évszázadok óta ez az első boldoggá avatás Nagyváradon, mely várhatóan szentté-avatások sorát indítja meg Partiumban és Erdélyben.

A nagyenyedi fegyházban kínozták halálra a nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye mártír püspökét, Bogdánffy Szilárdot, aki 1953. október 1-én halt meg. Embertelen körülmények között tartotta fogva a kommunista hatalom az akkori római- és görög katolikus egyházi vezetők színe-javával. Románia leghírhedtebb börtöneiben, a legkegyetlenebb kínzásokkal sem sikerült megtörnie a Securitáténak Bogdánffyt, aki egyházához való hűségét soha nem adta fel. Ez ösztönözte a Nagyváradi Püspökséget a boldoggá avatás beindítására 1993 októberében.
– Ő egy ismert személy volt, jeles egyházi személy, jeles tanára, nevelője az itteni fiatalságnak, úgy a papnövendékeknek, mint a civil szférában a különböző gimnáziumokban Ő tanított. Olyan jeles egyéniség, akire fel lehet nézni, akinek az életpéldáját lehet követni és a hitben meg lehet erősödni az Ő hitén keresztül – mondta Fodor József vikárius
Bogdánffy Szilárd a mai Szerbia területén, a Torontál vármegyei Feketetón született 1911. február 21.-én. Anyja Welebny Aranka, apja Bogdánffy Ignác örmény nemes származású kántortanító volt. A temesvári piarista gimnáziumban szívta magába a papi hivatáshoz szükséges tudást és istenes lelkületet, így került a Nagyváradi Teológiai Akadémiára, majd három évre a Budapesti Központi Szemináriumba. Pappá 1934. június 29-én, Nagyváradon szentelték. Kora legkiválóbb professzorai képezték tanárrá a fiatal teológust, akire a teljes nagyváradi és szatmári magyar római katolikus ifjúság lelki élete bízatott a Trianon utáni, majd a II. bécsi döntést követő háborús időkben. Szent Angéla néven harmadrendet alapított Nagyváradon, a háború utáni tanárínség idején pedig a hittan mellett latinra, románra, franciára, matematikára és lélektanra tanította a diákok népes seregét.
– És Ő ebben a világban tudott szilárd lenni, lehet, hogy innen van a neve is és lelki biztonságot adni tanítványainak. Az emberek nagyon sok csúnyát láttak, kellett valami szép, valami felemelő. Az volt a legjellemzőbb rá, hogy a kamasz kölyök amikor ránézett, akkor az jutott eszébe, hogy jó volna jobb lenni. Ez volt az Ő titka – emlékezik egykori tanárára Toró Tiborné Závodszky Edit.
Később ugyancsak Budapesten védte meg Szinoptikus Apokalipszis címmel írt doktori disszertációját. 1947-től Scheffler János szatmári püspök és váradi apostoli kormányzó titkáraként aktív szervezője volt a partiumi teológusképzésnek. Olyan időszakban, amikor az egyház vagyonát elkobozták, iskoláit felszámolták, az egyházfőket és a papokat bebörtönözték vagy kényszerlakhelyre vitték. Nagybánya vidékén katakomba-teológiák jöttek létre.
– Gyulafehérváron baj volt, Ex lex lett az a teológia… harmadéves káplán voltam és azt mondta, vigyázz rájuk, oda is küldünk ilyen teológusokat, hogy tanuljanak, ellenőrizd, segítsd őket és aztán meglátjuk, hogy mi lesz később. Három volt Felsőbányán, reggel jöttek a misére, kosztolás, reggeli, ebéd, vacsora, közben pedig tanultak – meséli élményeit Galambos Ferenc, nyugalmazott prépost.
Ekkoriban hurcolták el és koholt perekkel elítélték Anton Durcovici jászvásári-, Márton Áron gyulafehérvári és Pacha Ágoston temesvári római katolikus püspököt, Scheffler János pedig a zsilávai börtönerődben végezte. Bogdánffy Szilárdot 1949. április 6.-án, Nagyváradon fogta el a Securitate és 1953-ig úgy tartották fogva magyar állampolgárként Románia legszigorúbb börtöneiben, hogy hivatalosan még csak letartóztatva sem volt. Hazaárulás címén ’53-ban ítélték 12 évi kényszermunkára. Élete tragédiája, hogy bár a perújrafelvétel sikerült és büntetését eltörölték, a szabadulást már nem érhette meg. A nagyenyedi rabtemetőben hantolták el, az itteni katolikusok helyeztek fejfát és virágot a sírjára, amely mégis az enyészeté lett. A temetőt kidózerolták a csontokat pedig ebben a kápolnában helyzeték, talán immár végleges nyugalomra.
 
Balla Tünde, Villányi Zoltán
Duna Televízió