Új házfőnöke van a csíksomlyói ferences kolostornak. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érseki Hivatal által közzétett főesperesi és papi kinevezésekről szóló, július végén megjelent közleményből megtudhattuk, Albert István Leánder OFM a dési ferences plébániára távozik, helyét az említett településről érkező Péter Arthur OFM veszi át. Új feladatáról, szolgálatáról beszélgettünk a csíksomlyói rendház újonnan kinevezett főnökével.
– Oroszhegyi születésű vagyok, Gyulafehérváron a kántoriskolában érettségiztem, ezt követően Szegeden végeztem a teológiát. Hét hónapot voltam diakonus, 2003-ban szenteltek fel Csíksomlyón, itt szolgáltam négy hónapot új papként. Utána Désen voltam négy évet, a hétvégén érkeztem Csíksomlyóra. Most már több mint négy éve a jelölteknek vagyok a magisztere. Ez azt jelenti, hogy azok a fiatalok, akik itt Erdélyben ferencesek akarnak lenni, egyéves, úgynevezett jelöltidőt töltenek el a provinciában, utána Magyarországra mennek, ott töltik el az újonc- évet.
– Mi vonzotta a ferencesek közé?
– Nagyon megfogott Szent Ferenc egyszerűsége, az Istenhez való ragaszkodása. Tőle szoktunk idézni egy mondatot: „Istenem és mindenem”; azt fejezi ki, hogy abszolút első helyet akart biztosítani élete minden pillanatában Istennek. Ferencnek a vallásossága engem most is lenyűgöz. Nemrég voltam tíz napot Assisiben, egy európai ifjúsági találkozón. Ott láttam, hogy Ferenc nem hétköznapi szent, ő egy élő valaki. Ami még tetszik Szent Ferencben, hogy szerette az utolsó helyet, a kicsiséget, az egyszerűséget. Belülről akarta az egyházat reformálni, de úgy, hogy saját életében kezdte el azt. Magát a papságot pedig azért választottam, mert kiskorom óta pap szerettem volna lenni. Gyulafehérvárra kerülésem után találkoztam a ferences lelkiséggel és azt mondtam magamnak, ez az, amit szeretek, ez az, ami után vágyakozom.
– Csíksomlyó a legjelentősebb magyar katolikus búcsújáró kegyhely. Milyen érzések töltötték el, amikor új feladatáról értesült?
– Vegyes érzések. Úgy gondolom, nem én vagyok a legalkalmasabb személy erre a feladatra, de azt is tudom, hogy Isten mindent tud pótolni annál az embernél, aki próbál egészen ráhagyatkozni.
– Mit jelent az Ön számára ez a megbízatás?
– Elsősorban az itt élő ferences testvéreknek a szolgálatát jelenti. Azt gondolom, az a jó házfőnök, aki próbál egy családias, otthonos legkört teremteni a testvérek számára a kolostoron belül és ezt tekinti első számú feladatának. Nem feltétlenül kell főszereplő legyen a külvilág felé, hanem ő kell legyen az az ember, aki összefogja a testvéreket, leosztja a munkát, és a testvérek kedélyállapota fölött őrködik azzal, hogy szolgál nekik. Ezen kívül továbbra is a szerzetesjelöltek magisztere vagyok, harmadik munkám pedig a kórházlelkészség. Éppen vasárnap tartottam az első szentmisét, és betegeket is látogattam.
– Hogyan fog rendházfőnökként viszonyulni a Nyeregben szervezendő világi eseményekhez?
– A Nyereg egy szent tér. Vannak helyek Európában, ahová özönlenek az emberek. Megfigyeltem Assisiben is naponta több ezren megfordulnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a szent helyeknek van egy vonzásuk... Mindenképpen, mielőtt világi rendezvényt mutatnának be a Nyeregben, én a testvérekkel együtt szeretnék meggyőződni, miről szól az illető előadás, hogy a hely szentségét nem sérti-e az, amit ott esetleg bemutatnak, s majd ezen ismeret fényében lehet döntést hozni. Tehát amellett vagyok, hogy először ismerjük meg a produkciót, s aztán a többiekkel közösen szeretném eldönteni, mit engedjünk meg, és mit ne. Természetesen szeretnénk támogatni minden olyan kezdeményezést, amely népünk lelki, szellemi növekedését elősegíti.
Rédai Botond
Csíki Hírlap
