A virágtermesztésről neves Udvarfalván a Zólyomi nagycsaládot kerestük. „Menjenek a Malom utcába, az utolsó házban megtalálják őket” – szólt az útbaigazítás. Mielőtt megpillantottuk volna az említett otthont, találgattuk, milyen házban lakhat a tizenegy gyermekes család.

Az utca végéhez közeledve két lánytól érdeklődtünk, pontosan hol lakik Zólyomi József és Rozália. Kiderült, szüleiket keressük. Az emeletes ház udvarán két sor terített ruha. Nemrég született kiskutyák fogadnak, legalább hatan. Virágcserepek lógnak mindenütt, és a kerti fóliasátor bizonyítja: a háziak termesztették az udvardíszeket.

Bejelentkezés nélkül érkeztünk, de a ház asszonya, Rozália szívesen tessékel be. A szépen berendezett lakásban mindenütt nyoma van a sok gyereknek. A fogas alatt a szokásosnál több pár cipő, a konyhában több szék. A kisebbek a félig kész emeleti szobában tanulnak, a nagyobb lányok ballagásra készülődnek. A hatéves Dávidnak ma van a születésnapja, de csak az esti közös vacsoránál kapja meg a köszöntő puszikat.

„Szárnyam alatt vannak”

Zólyomi Rozália idén ötvenéves, elsú gyerekét, Józsefet 20 évesen hozta a világra. „Ha visszanézek, és belegondolok, mennyi öröm és mennyi probléma volt az életünkben, hálát adok Istennek, hogy végig velem, velünk volt. Mindig úgy éreztem, hogy Isten engem édesanyának teremtett. Ezért vállaltam a gyermekeket, tudatosan. Lehet, hogy mostani ésszel, szívvel másképp döntök” – mondja az édesanya, miközben rendre utasítja a gyermekeket, és kirakja a házba bemerészkedő kiskutyát. „A nagy családban nagyon sok nehézség, de sok öröm is van. Szeretjük egymást, figyelünk egymásra, békességben élünk. Férjem áldott jó ember, aki Isten és az emberek tiszteletére neveli a gyerekeket. Én megpróbálom összetartani a gyerekeket. Örvendek, hogy épek, egészségesek.”

50 töltelék egyszerre

A családfenntartó édesapa kőműves, reggeltől estig a városban dolgozik. Az édesanya a nagyobb lányokkal a gazdaságot rendezi, a veteményest gondozza. Idén a virágtermesztés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a szebbnél szebb muskátliknak, petúniáknak nem akadt gazdája. „A kertben megtermeljük a szükséges veteményeket. A gyermekek nem nagyétkűek, inkább keveset esznek, de az finom legyen. Nagyon szeretik a paszulylevest, amiből legalább 5–6 literrel főzök egyszerre. Gyakran készítek töltött káposztát, töltött paprikát. 45–50 darabot” – meséli Rozália, hozzátéve, hogy a nagyobb lányok kiveszik részüket a házimunkából is. A szárítókötélen lógó ruhákra utalva elmondja, hogy késő este, néha éjszakába nyúlóan megy a mosógép, hiszen mindennap 13-an vesznek tiszta ruhát.

Egy zsák füzet iskolakezdéskor

A család költségvetését főként az iskolakezdés terheli meg. Az édesanyától megtudjuk, a református tiszteletes asszony évente néhányszor ruhákat ad nekik. A kisebbeket még fel lehet öltöztetni turkálókból, de a nagyobb lányoknak már új darabokat kell vásárolni. Ami pont jó nekik, szépen rájuk simul. Szeptemberben egy egész zsák füzetet, írószert vásárolnak, hiszen mindent hatfelé kell osztani. A hét lány és négy fiú mindannyian jó tanulók voltak, jó tanulók. Mindegyikük szereti a matematikát, a románnal kissé nehezen boldogulnak, hiszen Udvarfalván nagy magyar közösség van, így csak az iskolában beszélnek az állam nyelvén.

Kirándulás az állatkertbe

Nem csak az iskolakezdéskor nehéz mindent előteremteni, egy-egy szabadidős program szervezését is kétszer átgondolják. A családnak nincs autója, így már a marosvásárhelyi állatkertbe is nehéz eljutniuk. Rozália nemrég örömöt akart szerezni a gyermekeknek, így bebuszoztak a Bolgárok térre. Igen ám, de onnan gyalog kellett felmenniük a Somostetőre. A hatéves Dávid félúton elfáradt, így édesapja nyakában tette meg az út jelentős részét. „Mire felértünk, és bementünk az állatkertbe, mindegyikünk úgy elfáradt, hogy alig tudtunk örvendeni a sok szép látnivalónak. Arról nem beszélve, hogy állandóan figyelnünk kellett, hogy a hét gyermek közül egyik se kallódjon el.”

Nincs szociális háló

Tizenegy gyermeket felnevelni egyáltalán nem könnyű dolog. Rozália azt sérelmezi, hogy az állam egyáltalán nem támogatja a nagycsaládosokat.

„A szomszédban lakik egy család, aki árva gyermeket nevel. Jó sok pénzért. Ha az állam támogatná a családokat, akkor több gyermek nevelkedhetne saját szülei mellett. A magyarországi Iskola Alapítvány támogatása mellett semmilyen segítséget nem kapunk. A polgármester mindig azt mondja, hogy most nincs alap ilyesmire. A politikusok egyáltalán nem foglalkoznak a nagycsaládokkal. Pedig mi egyszerre heten megyünk szavazni, így joggal várjuk el, hogy ne csak ígérjenek, hanem konkrét segítséget is nyújtsanak” – rója fel a politikusoknak, önkormányzati vezetőknek az édesanya. Hozzáteszi: mivel nincs fizetése, így nyugdíja sem lesz. „Néha felmerül bennem, vajon mennyire igaz a mondás: Egy édesanya eltart tíz gyermeket, de vajon tíz gyermek eltart egy édesanyát?” – teszi fel a kérdést választ nem várva Zólyomi Rozália.

Simon Virág

www.reformatus.ro / Vásárhelyi Hírlap