A régi mondás úgy tartja, hogy „borban az igazság", egy új keletű mondás szerint pedig „ tojásban az egészség". A tojás nem más, mint egy olyan tápanyagokban gazdag petesejt, amit – számtalan felhasználási módjának köszönhetően – az emberek előszeretettel fogyasztanak.

 

 

Az emberiség talán legősibb táplálékáról van szó, nem véletlen, hogy számos kultúrában éppen az élet és a termékenység jelképe. Rendkívül nagy tápértékkel rendelkezik, foszfort, jódot, vasat, teahát létfontosságú ásványi anyagokat, vitaminokat és teljes proteineket is tartalmaz. C- és PP- vitamint csak kis mennyiségben, szénhidrátokat pedig egyáltalán nem tartalmaz. Emberi fogyasztásra alkalmas a tyúk-, gyöngytyúk-, kacsa-, liba-, fürj- és pulykatojás. A tojás minősége és annak jellege nagymértékben függ attól, hogy a baromfit mivel táplálták. Magától értetődő, hogy a vidéki környezetben, napos udvaron kapirgáló baromfiak vitaminban jóval gazdagabb tojást tojnak, mint a tyúkneveldében, ketrecbe zárt szárnyasok.

A nyári időszakban különösen nagy gondot kell fordítani az emberi fogyasztásra is alkalmas tojások kiválasztására. Az állati eredetű élelmiszerek – így a tojás forgalmazása is – különleges higiéniai szabályoknak kell megfeleljenek. A háziasszonyok a tojást elsősorban hűtőszekrényben tartósítják, de nagyanyáink ősi módszerei sem mentek ki a divatból. Tartósíthatjuk sóban, málélisztben vagy kevés zsiradékkal bekenve, papírba burkolva is. Abban az esetben, ha a tojás nem volt jól tartósítva, a sárgája szétfolyik, a fehérje pedig zavarossá és vizenyőssé válik.

Ebben az esetben emberi fogyasztásra már nem alkalmas. A többi fehérjét tartalmazó élelmiszerhez hasonlóan a tojást is jól tartósítva vagy frissen fogyasszuk. Amint a friss tojást tenyerünkbe vesszük, érezni lehet annak csekély súlyát, ellenben azok a tojások, amelyek fényesek és könnyűek, nem frissek. A tojás frissességét két módszerrel is ellenőrizhetjük. Első módszer, ha feltörjük és a tojás belsejéből megállapítjuk annak állagát. Ha a sárgája egyben marad és nem folyik szét, ha a fehérje elválik a sárgájától és nincs kellemetlen szaga, akkor valóban friss. Másik módszer, ha a tojásokat enyhén sós vízbe tesszük. Amennyiben a víz felszínén vízszintesen úsznak, akkor régebbiek, az öt-tíz naposak a víz felszínén függőlegesen helyezkednek el, míg a friss tojások az edény aljára süllyednek.

Egészségünk szempontjából a legegészségesebb, a lágy tojás és a gőzben készített tükörtojás, tehát emészthetősége nagyban függ attól is, hogyan készítjük el. A keményre főtt tojásban túlságosan megalvad a fehérje, ugyanakkor a sárgájából rengeteg vitamint veszít. Az omlettet valamint a sült tojást, a sütés során magába szívott magas zsírtartalom miatt emésztjük meg a legnehezebben. Tojás vásárlása előtt feltétlenül nézzük meg a héjára nyomtatott kód első számjegyét, ami arra utal, hogy a baromfit milyen körülmények között tartották ( a 0-ökológiai gazdálkodást, 1-szabad tartást, 2-mélyalmos gazdálkodást, 3-ketreces tartást jelöl), valamint vegyük szemügyre fogyaszthatóságának határidejét is.

www.szatmar.ro