Magyarországon 1642 óta működnek a piaristák. Első megtelepedésük a felvidéki Podolinban történt. Ezután sorra nyitották iskoláikat. Az I. világháború előtt a Kárpátmedencében már 24 középiskolája működött a rendnek. Ebből 4 Erdély területén: Temesváron, Kolozsváron, Mára marosszigeten és Nagykárolyban.

Kiemelkedő tanítványai voltak az iskoláiknak: Ady Endre, Herczeg Ferenc, Passuth László, Puskás Tivadar, Szcrváciusz Jenő. Majláth Püspök Úr pedig Budán volt piarista diák. A   két   világháború   között   ezekből   tovább működhetett Kolozsvárt és Temesváron. A második bécsi döntés után mind a négy iskolában tovább tanítottak 1948-ig, amikor minden egyházi iskolát államosítottak, a szerzeteseket szétszórták. 2005-ben az utolsó piarista atya, Való Ferenc is meghalt Erdélyben. A magyarországipiarista rendtartomány érezte az Erdélyben lakó fiatalok iránti felelősségét, ezért úgy döntött, hogy ismét felkínálja a segítségét az itt nevelődő tanuló ifjúságnak.

Darvas-Kozma Józset esperes atya hívását azért is fogadta örömmel a rendi vezetés, mert az itt egy tömbben élő székelység messze esik Magvarországtól egy más nemzetiségű nép országának közepén.

Két szerzetest küldött a tartományfőnökség Csíkszeredába: Kállay Emil és Sárközi Sándor atyákat. A feladatuk az, hogy a Márton Áron, a Segítő Mária Líceum tanulói és az egyetemi ifjúság lelki-szellemi életének segítő társai legyenek.

Balázs Tünde

Egyházközségi Apostol