A név olyan mint egy szentség. Utal valami másra, valamilyen eseményre, valóságra, jellemre, és ugyanakkor ezt a valami mást jelenvalóvá is teszi.
„Nomen est omen.”- mondja a latin közmondás. A név előjel. A név kötelez. A név meghatároz. Jóllehet, századok múltak el Assisi Szent Ferenc születésétől, alakja mindmáig élő maradt. Továbbra is erőteljes vonzerővel hat az emberiségre. Honnan ez a vonzerő? Ezt a kérdést már Szent Ferencnek is feltette Masseo testvér: „Miért van az, hogy mindenki látni és hallani kíván téged, s kész engedelmeskedni neked? Hiszen nem vagy szép férfi, nincs valami nagy műveltséged, s még csak nemes ember sem vagy. Honnan van hát az, hogy az egész világ utánad megy?”1
Ferenc a XIII. századnak olyan emberre volt, aki visszatért az evangéliumhoz. Szakítva korának szellemiségével, a szegénység, a testvériség és a béke evangéliumát hirdette. Kétségtelen ebben rejlik nagy vonzóereje.
Szentatyánk, Ferenc pápa névválasztásával kapcsolatosan a hírekben olvashattuk: „Névválasztásával is kifejezi, hogy ahogy Assisi Szent Ferenc, ő is „Alter Christi” szeretne lenni. Szent Ferenc a szegénység és alázat embere volt, s bár saját közössége számára se volt mindig kényelmes, mindig az Egyházzal közösségben akart Krisztus másává válni. Szent Ferencet kortársai közül se mindenki szerette, és ez ma is így van, hiszen aki az evangéliumot éli, az zavaró lehet azoknak, akik nem kötelezik el magukat Krisztus radikális követésére”. „Szentatyánk Szent Ferenc mintájára valóban az evangéliumot fogja élni.”2
Assisi Szent Ferenc pozitív eseményt fogalmazott meg életprogramjaként, olyan ideát amely lelkes szeretettel fordul a föld minden teremtményéhez, s amely nem a szomorúságban és a nyomorúságban, hanem az örömben gyökerezik. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy a zokogó barát legyen a szerzetesi életforma megtestesítője. Megrendítette a középkor keresztény felfogását és visszatalált a korai kereszténység ujjongó öröméhez.3 Ferenc, Krisztusban az alázatos Isten képét ismerte fel, aki nem uralkodni jött, hanem szolgálni. Isten, Jézusban mindig kisebbnek mutatja magát, az alázat útját járja. A mi tekintetünk is mindig az alázatos Krisztuson kell nyugodjon, aki alázatos volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Assisi Szent Ferenc nem csak a ferenceseké, a katolikus egyházé, hanem az egész emberiségé, aki úgy megnevelte a régi embert önmagában, hogy egészen szabadon tudott szeretni.
A fölséges és dicsőséges Úr ragyogja be Szentatyánk életét, adjon neki igaz hitet, bisztos reményt és tökéletes szeretetet, hogy a szentéletű pásztorok nyomdokain járva vezessen bennünket, báránykáit és minden jóakaratú embert.
A név olyan mint egy szentség. Utal valami másra, valamilyen eseményre, valóságra, jellemre, és ugyanakkor ezt a valami mást jelenvalóvá is teszi.