Szeretettel csatolom Hugó testvér ápr. 10-i elmélkedését a Kis Jézus kilenced alkalmából:
A kis Jézus Krisztus megbízott Mennyei Atyjában, Édesanyjában Szűz Máriában és Nevelőatyjában Szent Józsefben.
Szeretettel köszöntök mindenkit, gyerekeket és felnőtteket egyaránt! Azért gyűltünk össze a mai estén, hogy a kis Jézus Krisztus életéről elmélkedjünk és kérjük az ő áldását a mi életünkre, szeretteink és felebarátaink életére. A most következő pár percben Jézus bizalmába helyezzük magunkat! Most vasárnap volt az Isteni Irgalmasság vasárnapja, amikor így szóltunk Isten Fiához: Jézusom bízom benned!
Vajon mit jelent az a szó, hogy „bizalom”? Mit jelent az, hogy valakiben „megbízok”? Bennem ez a szó a ráhagyatkozást, a hitet idézi fel. Hadd osszak meg veletek egy személyes példát az életemből. Amikor eljött annak az ideje, hogy első alkalommal megborotválkozzak, akkor édesapámhoz fordultam: „Édesapa! Kérlek, tanítsál meg borotválkozni.” Akkor édesapám szépen megmutatta miként kell a pamaccsal és a szappannal bánni, majd a borotvakapával. Utána miként húzzam fel-le, jobbra-balra. Egykettőre megborotválkoztam. És nem is vágtam össze magam! Megbíztam édesapámban, hogy jóra tanít meg engem. És hála neki, hogy ma, nem ér térdig a szakállam …:) De ilyen, és ezzel hasonlatos dolgok vannak a ti életetekben is. Például: amikor mint leányka, odamész édesanyához, vagy a nevelőnénihez és megkéred, hogy tanítson meg főzni, sütni. Ugye, hogy szégyellheti magát az a leányzó aki készül férjhez menni, és még nem tud főzni. Tehát megbízol valakiben, hogy megtanít jól, finoman főzni. De ugyanígy járnak el a fiuk is, amikor megszeretnének tanulni focizni. Keresnek maguknak egy nagyobb fiút, vagy edzőt, aki őket megtanítja jól és eredményesen a labdába rúgni …:) Annyi alkalom van arra az életünkben, hogy bízni tudjuk, hogy megbízzunk valakiben, vagy valamiben. Most nézzük meg együtt azt, hogy miképpen bízhatott meg a kis Jézus Krisztus Mennyei Atyjába, Édesanyjába Szűz Máriába és Nevelőatyjába Szent Józsefbe.
Jézusnak a bizalma a Mennyei Atya iránt abban mutatkozott meg, hogy emberré lett. Testet öltött magára. Vállalta azt, hogy sírjon ha fáj neki valami. Vállalta azt, hogy fázik vagy éhezik ha úgy hozza a nap. Nem ijedt meg attól, hogy összepiszkolja az utca sara, vagy hogy megbántják, vagy megütik és ennek következtében kék és zöld lesz, vagy vérzik … Ő megbízott Mennyei Atyjában és emberré lett! Elfogadta Isten kezéből Édesanyául Szűz Máriát és Nevelőatyául Szent Józsefet a Szent Szűz jegyesét.
Gondoljuk bele! Isten Fia, Jézus emberré lett azért, hogy mi emberek, Isten fiai legyünk! Amint Jézus megbízott az Atyában, úgy mi is bízunk meg Istenben, és legyünk azzá akivé Ő megálmodott: szentekké! Merjük megtenni a jót! Szeressük felebarátunkat, bánjuk meg bűneinket, törekedjünk a békességre! Ő segít nekünk! Bátorság! Bízzunk mi is Istenben!
Jézus megbízott Édesanyjába Máriába is! Örömmel és bizalommal elfogadta, hogy Mária legyen az édesanyja, aki akkor csak 14-15 éves leány lehetett. Isten megbízott Máriában, hogy táplálja Fiát miközben a szíve alatt hordja. Hitt Máriában, hogy nem fogyaszt semmi olyant, ami a gyermek egészségét károsítaná, vagy életét kockáztatná. Isten megbízott Máriában, hogy elfogadja a Gyermeket akivel megajándékozta Őt és az egész világot. Jézus megbízott Édesanyjában, hogy nem veti el magától és felneveli. Bízzunk meg mi is Szűz Máriába!
Jézus megbízott Nevelőatyjában is! Szent József nem volt Jézusnak az Édesapja, mert Jézus nem a férfi magvából, hanem a Szentlélek erejéből fogant meg Mária méhében. Jézus megbízott Szent Józsefben, hogy megvédi Heródes uralkodó haragjától és a katonák dühétől. Isten bízott, hitt Szent Józsefben, hogy Jézust megtanítja dolgozni, becsületesen megkeresni a mindennapi betevő falatott a kétkezi munka által.
Mindezekben az eseményekből megmutatkozik, hogy milyen nagyon megbízott Isten Szűz Máriába és Szent Józsefbe. A Szent Szülők életéből pedig kitűnik, hogy ők is mekkora bizalommal voltak az Isten iránt. Bátran elmondhatjuk, hogy még egy kis közösségnek a működéséhez is, mint a család, mennyire elengedhetetlen a bizalom. Napjaink gyermekvilágából - valószínűleg a felnőttek életében tapasztalható erősödő bizalmatlanság hatására – fájón hiányzik a bizalom. Az Egyesült Államokban, az elmúlt tíz-egynéhány év során, az iskolák biztonsági kamerákkal beépített, fémdetektorokkal védett, börtönszerű intézményekké váltak, és néhány éve nálunk is egyre gyakrabban hallani a pedagógusok „eszköztelenségéről”, a „szigorúbb fegyelmezési technikák” szükségességéről. Elvesztettük a bizalmat egymás iránt! Talán azért, mert elvesztettük a bizalmunkat Isten iránt? Pedig enélkül nem lehet élni! Bizalom nélkül az élet nem fejlődik. Bizalom nélkül nem merek szeretni, mert félek, hogy elhagynak. Bizalom nélkül, nem merek bocsánatot kérni, mert attól tartok, hogy gyengének bizonyulok. Bizalom nélkül, nem merek újrakezdeni, mert félek attól, hogy ismételten elesek.
Van amikor előfordul, hogy nagyon megbízunk valakiben, egy személyben és utána csalódunk benne. Azt szoktuk ilyenkor mondani, hogy „visszaéltek a bizalmammal”! Ez megtörténhet! Itt jön képbe a megbocsátás! Jézus megtanított bennünket megbocsátani, hogy ismételten bízni tudjuk! A bizalom szabaddá tesz bennünket! Tanuljunk meg a mai estén bízni a kis Jézus Krisztustól! A bizalom megnyitja a világot előttünk! Isten megbízik bennünk! Isten hisz bennünk! Mi is higgyünk Istenben! Bízzunk Benne!
Prágai kis Jézus, tanítsál meg bennünket bízni a Mennyei Atyába, szüleinkbe, testvéreinkbe, felebarátainkba …
