A szombati vajdahunyadi nyitóünnepség után vasárnap Déva volt a Hunyad megyei magyar napok rendezvényeinek főhelyszíne. A városháza előtti régi szép főtér magyarrá vált, népes jelenlétével a helyi és környékbéli településekről származó magyarság szinte birtokba vette egy napra a városközpontot.

Mindenütt magyar szó, magyar nyüzsgés: a tér két oldalán székely kézművesek és népművészek hagyományos kézi készítésű tárgyait árulták, mellettük palacsintákat sütöttek, odébb ifjúsági sátor várta a gyerekeket, a fő látvány azonban a színpad volt, illetve az 500 literes óriásgulyás. Utóbbi elkészítésében nemcsak a helyi szakácsmesterek, hanem a magyarországi Szombathelyről (Vas megye) és Szarvasról (Békés megye) érkezett vendégek is besegítettek. Az óriásgulyás volt ugyanis a nap egyik fő pontja, a járókelők – magyarok és románok egyaránt – kíváncsian érdeklődtek a receptről és türelmetlenül vártak, amíg megkóstolhatják.

Közben a szervezők számos érdekes előadással kényeztették el a közönséget. A helyi magyarok által alapított Dél-Erdélyért Kulturális egyesület renaissance táncegyüttese korabeli táncokkal lépett fel, az erdőfülei (Háromszék) Dobó néptáncegyüttes, majd a csernakeresztúri hagyományőrző néptánccsoport aratott ismét nagy sikert, a budapesti Trambulin színház pedig a legkisebbeket kápráztatta el humoros gólyalábas előadásával.

A nap fénypontja kétségtelenül a népviseletbe vagy reneszánsz kori ruhákba öltözött közösségek felvonulása volt. Mivel az idei magyar napok a fogadj örökbe egy műemléket jelszó jegyében zajlanak, a felvonuló csoportok is a Teglás iskola diákjai által örökbefogadott műemlékeket ismertető plakátokkal vonultak fel a főtérre. Oda érve előbb a magyar himnuszt, majd a székely himnuszt énekelték el, s nemcsak a felvonulók, hanem a közönség is. Déva főtere magyar nemzeti daloktól zengett, a magyarság meg volt hatódva, sokak szemében könnyet is látni, hiszen ilyesmi a szórványban nem mindennapi esemény. A románokat sem zavarta, éppen ellenkezőleg, elismerően beszéltek a magyarság erős nemzeti kötődéséről. Mivel ez már a negyedik alkalom, hogy a magyar napok alkalmával a Hunyad megyei szórványmagyarság a közterekre vonul ki, a románság számára megszokottá, sőt, természetessé vált a nyilvános magyar zene, néptánc, vagy szimbólumok, a gasztronómiai finomságokat pedig kimondottan várták.

Végre elkészült az óriásgulyás, s a közönség jóformán megrohamozta a környékét. Óriási sorok kígyóztak, még egy órával az első adagok kimérése után is, s néhányan hoppon is maradtak: mind az 500 liter elfogyott. Akkora volt a siker, hogyha kétszer nagyobb adagot készítettek volna, az is simán elfogyott volna, még a jelképes 1 lejnél magasabb áron is. Közben a tér másik végén a különféle töltésű palacsintákat vitték „mint a cukrot”, ott is ugyanolyan óriássor kígyózott órákon keresztül, s a szakácsok nem győzték sütni a több ezer palacsintát.

Az időjárás viszont csak részben tartott a magyarsággal, az erős nyári zápor éppen akkor kezdődött el, amikor elfogyott a finom gulyás. Annak elkészítését, kiosztását és elfogyasztását nem tette tönkre, viszont a további előadásoknak igencsak keresztbe tett. A nép elmenekült a hosszantartó zuhé elől, a kevésbé szerencsések percek alatt bőrig áztak, a szabadtéri program folytatásáról szó sem lehetett.

Csakhogy a váratlanul jött roppant kellemetlen fordulat sem tudta megállítani az ünnepséget: kb. egy órán belül Takács Aranka és szervező csapata a dévai művelődési központot szerezte meg a folytatáshoz. Ami – szintén kellemes meglepetésre – zsúfolásig megtelt. Holott még attól tartottak, hogy akik hazamenekültek a zápor elől már nem mozdulnak ki otthonaikból, arról nem is beszélve, hogy a folytatásról személyesen kellett értesíteni mindenkit. A művelődési központ még így is szűknek bizonyult, a közönség pedig valóssággal tombolt Janicsák Veca, a magyarországi X-faktor döntősének, Homonyik Sándor és Szabó Zoli, az erdélyi médiabefutó tehetségkutató verseny döntősének koncertjén.

Chirmiciu András