Küzdeni kell a 'Jónás szindróma' ellen, amely álszent állásponthoz vezet, miszerint ahhoz, hogy üdvözüljünk, elegendők saját műveink – állapította meg Ferenc pápa október 14-én, hétfőn reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Jónás szindróma, Jónás jele – a Szentatya e két fogalomra összpontosított szentbeszédében. Az evangéliumi szakaszban Jézus 'gonosz nemzedékről' szól. Szavai nagyon erősek. De nem azokra az emberekre vonatkoznak, akik oly nagy szeretettel követték, hanem a törvénytudókra, akik próbára akarták tenni és csapdát akartak neki felállítani.

Ezek az emberek jeleket kértek tőle, és Jézus azt válaszolta nekik, hogy csak Jónás jelét kapják meg. Létezik azonban a Jónás szindróma is – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Az Úr azt kéri tőle, hogy Ninivébe menjen, Jónás viszont Spanyolországba menekült. Jónás számára világos volt minden: „ez a tanítás, ezt kell tenni, a bűnösök oldják meg a problémáikat, én tovább állok”. Azokat, akik e szindróma szerint élnek, Jézus képmutatóknak nevezi, mert nem akarják a szegények, a tudatlanok, a bűnösök üdvösségét.

A Jónás szindróma nem rendelkezik azzal a buzgósággal, hogy megtérítse az embereket, olyan életszentséget keres, ami szép, jól néz ki, de nincs meg benne az a buzgóság, hogy: menjünk és hirdessük az Urat. Az Úr azonban e Jónás szindrómában megbetegedett nemzedéknek Jónás jelét ígéri meg (Lk 11,29–32): Máté evangáliuma szerint Jónás három éjjel és három napon át a bálna gyomrában volt – utalva Jézusra a sírboltban, halálára és feltámadására. Ez az a jel, amit Jézus megígér a képmutatás ellen, ez ellen a tökéletes vallásosság magatartása ellen, a farizeusok csoportjának e viselkedése ellen.

Ferenc pápa utalt arra az evangéliumi példabeszédre, amely bemutatja ezen aspektust: amikor a farizeus és a vámszedő imádkoznak a templomban. A farizeus nagyon biztos magában, az oltár előtt megköszöni Istennek, hogy nem olyan, mint a vámszedő, aki azonban csak az Úr kegyelmét kéri, elismervén, hogy bűnös. A jel, amit Jézus megígér a bűnök bocsánatára, halála és feltámadása révén, az irgalmasság. „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”.

Igaz, hogy Jónás jele bizalmat ad nekünk, hogy üdvözülünk Krisztus vére által. Hány keresztény van, akik azt gondolják, hogy csak azért üdvözülnek, amit tesznek. A tettek szükségesek, de annak az irgalmas szeretetnek a következményei, amely üdvözít bennünket. De a tettek önmagukban véve, e nélkül az irgalmas szeretet nélkül, nem jelentenek semmit. A Jónás szindróma csak a személyes igazságosságban, saját műveiben bízik – mondta homíliájában a Szentatya.

Jézus gonosz nemzedékről beszél; a pogány nőt, Dél királynőjét csaknem ítélőbíróvá nevezi ki: felkel majd az ítéleten, hogy elítélje e nemzedéket. Azért, mert nyugtalan asszony volt, aki kereste Isten bölcsességét – tette hozzá a pápa.

Jónás szindrómája képmutatáshoz vezet bennünket; elégedettséghez, hogy tiszta, tökéletes keresztények vagyunk, minden parancsolatot megtartunk. Ez egy nagy betegség. Jónás jele, hogy Isten irgalmassága Jézus Krisztusban, aki meghalt és feltámadt értünk, üdvösségünkért. Az első olvasmányban van két szó, amely ehhez kapcsolódik. (Róm 1,1–7).

Pál azt mondja magáról, hogy nem azért apostol, mert tanulta ezeket a dolgokat, hanem azért, mert Isten kiválasztotta őt evangéliuma számára. A keresztényeknek ezt mondja: „Jézus Krisztus hívott meg titeket”. Jónás jele hív minket: kövessük az Urat, mi, bűnösök, mindnyájan azok vagyunk, alázattal és szelíden. Van hívás, és van választás.

Használjuk fel az alkalmat, és a mai liturgia nyomán tegyük fel magunknak a kérdést és válasszunk: mit szeretnék én, Jónás szindrómáját vagy Jónás jelét? – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír