2005. szeptember 17-én mintegy 130 motoros látogatta meg dévai otthonunkat, gyermekeink nagy örömére.

A vendégeink egy rövid ebéd után elvitték a gyermekeket -és nem csak őket- sétamotorozni a városba. Döbbenetes volt látni, ahogyan azok a kemény férfiak szeretettel, gyöngédséggel lehajolna a pöttömnyi, vigyorgó apróságokhoz, és elől- hátul egy-egy gyerekkel elindulnak a városba.

 

Nagyon érdekes élményben volt részem, ma gyermekeinket több mint 120 motoros kereste fel Magyarországról, és Erdélyből. Még a tavasszal volt néhány magyar motoros itt, és a gyermekeinket elvitték egy sétamotorozásra a városba, természetesen nagy volt az öröm, és akkor megígérték, hogy ősszel visszajönnek annyian, hogy mindenkit el tudjanak vinni egy körre.

A gyerekekkel készítettünk egy diadalkaput és sorfalat álltunk. Fekete bőrszerelésben, hatalmas köbcentis bőgő motorokon, rendőri felvezetéssel érkeztek a vendégeink. Bedübörögtek az udvarra. A kolostor környéke pillanatok alatt olyan lett, mint egy amerikai film. A gyermekek csak álltak tátott szájjal, majd habitusomat rángatva, magyarázták azt, hogy mit látnak. Nagyon hamar összebarátkoztak a kemény felnőttekkel.

Egy rövid előadás is volt a templomban, a vendégeink visszatapsolták többször is a ”Turul” együttesünket, majd én is megköszöntem néhány szóban a szeretetüket, jóságukat. Amúgy több mint 700.000 Ft adományt is hoztak alapítványunknak, meg egy-egy lépés kolbászt.

A vendégeink egy rövid ebéd után elvitték a gyermekeket -és nem csak őket- sétamotorozni a városba. Döbbenetes volt látni, ahogyan azok a kemény férfiak szeretettel, gyöngédséggel lehajolna a pöttömnyi, vigyorgó apróságokhoz, és elöl- hátul egy-egy gyerekkel elindulnak a városba. Én nem is mertem a rendőrökre nézni, de úgy látszik, hogy jó idegekkel rendelkeznek a hatalom mai őrei, mert egyetlen szóval sem állították meg a sétamotorozásra induló csapatot. Úgy gondolom, hogy ha eddig a dévaiak nem hallottak az intézetünkről, akkor most biztos, hogy felfigyeltek ránk. Hogy őszinte legyek, kissé izgultam, de aztán szerencsésen mindenki hazaért, és könnyes szemekkel elbúcsúztunk. Úgy láttam, hogy nemcsak a gyermekeink szemében csillogtak a könnycseppek.

Jó volt látni ezeket a szakállas, kemény embereket, jó volt érezni, a szelíd, jóságos erőt, mi ebből a csapatból áradt. Jó volt látni, érezni, hogy ugyanannak az Istennek vagyunk a gyermekei, aki hiszem, hogy ma mosolyogva nézett le ránk, örömét lelte bennünk, mindannyiunkban.

Kedves szelíd motorosok! Szeretettel köszönöm jóságotokat, adományaitokat. Azt, hogy megerősítettétek bennünk a hitet, egy jobb világban, melyért érdemes dolgozni. Melyben mindannyian testvérek vagyunk, melyben az erősebb, a nagyobb alázattal le tud hajolni a kicsihez, a gyengéhez, aki félelem nélkül átölelheti őt.

Szeretettel köszönünk mindent, és a gyermekeim, munkatársaim, meg a magam nevében is. Szeretettel csak annyit mondok, hogy Isten vezessen benneteket utatokon, mi szeretettel vissza várunk!

Csaba t.

Ide kattintva a képeket is meg lehet nézni.

Videók:

1. Hír TV - Kommentár nélkül

2. Duna TV - Világunk