Nem mindennapi esemény az, amikor egy kicsi ferences templomban 350 szegecses, bőrdzsekis motoros és még annyi lila, kék, piros szopócukorkát nyalogató gyermek Micimackóról énekel. S ráadásul mindez spontánul történik, a mindannyiuk szívéből felfakadó öröm, hála és szeretet jeleként.
Nem mindennapi esemény az, amikor egy kicsi ferences templomban 350 szegecses, bőrdzsekis motoros és még annyi lila, kék, piros szopócukorkát nyalogató gyermek Micimackóról énekel. S ráadásul mindez spontánul történik, a mindannyiuk szívéből felfakadó öröm, hála és szeretet jeleként.
Szombat délben 2 óra tájban nagy hangerővel robogott be a dévai Szent Ferenc Alapítvány udvarára a Magyarország különböző csücskéiből érkező 350 motoros. Mire elcsendesedtek a masinák, az üdvrivalgás és megtörténtek az üdvözlő ölelések, benépesedett a templom. Böjte Csaba OFM a Teremtés csodáiról, a különbözőségben rejlő szépségről beszélve köszöntötte az immár második alkalommal Dévára érkező motorosokat.
Az alapítványnál nevelkedő kisdiákok, tanáraik, nevelőik ajkán, hangszereiken felcsendültek a magyar kultúra gyöngyszemei: népdalok, mondókák, zeneművek, prózarészletek. A nagy sikert arató előadás utolsó dalát, a Honfoglalást azonban már diákok és motorosok együtt énekelték. És amint előkerült az irigylésre méltó szerelésbe öltözött „motoros bácsi” gitárja, egymás után csendültek fel az ismert gyermek- és felnőtt dalok: Paff, a bűvös sárkány, a Rejtelmek, és sok-sok szeretetről szépségről szóló ének, melyek a dalra fakadó hallgatóság lelkes tapsával kísérve a Micimackó közös eléneklésébe torkolltak. És mindenki együtt, szívből és tele torokkal dalolhatta, hogy minél inkább hull a hó, annál inkább havazik...
A motoros zarándokok azonban a dalok mellett komoly adománnyal is meglepték a Szent Ferenc Alapítványt. Közel 3 millió forint gyűlt az adományládába, és sok-sok játékot, ruhát, szemléltetőeszközt tartalmazó csomag került elő a kísérőautókból. De a legnagyobb ajándék még hátra volt. Az ünnepélyes együttlétet követően, a templom előtt újra felbúgtak a motorok, ezúttal azonban minden sisakos, bőrdzsekis zarándok mögé egy-egy kisdiák, vagy éppen játékos kedvű felnőtt ült, s rövid motortúrán belekóstoltak a száguldás gyönyörűségébe.
Mivel egyre többen kaptak kedvet a nem mindennapi élmény kipróbálásához, nehéz volt elbúcsúzni. A motorosok azonban útra kényszerültek, hiszen hétfőn reggel valamennyien visszatérnek a mindennapok rendjéhez.
– Én éppen nevelőtanárként dolgozom –, mesélte a búgó motorok és örömteli kiáltások között Bújdosó János, a zarándoklat főszervezője. Az ötlet két évvel ezelőtt született, december 5-e kapcsán. Nagyon fájt ez nekem, nekünk, sokunknak, és kerestem a módját annak, hogy úgy fejezhessük ki a határon túli magyarsággal való együttérzésünket, összetartozásunkat, hogy ne keveredjen bele politika. Ezért hirdettem meg tavaly az egyik legnagyobb példányszámú motoros lapban egy ilyen jellegű zarándoklatot.
A felhívás arról szólt, hogy jöjjünk el Erdélybe Csaba atyához, és hozza mindenki adományként magával egy tartálynyi üzemanyag árát. Az ötletet dr. Dombi Ábel, marosvásárhelyi származású, Magyarországon élő fogorvos is felkarolta, közös szervezőmunkánk eredményeként tavaly 150-en gyűltünk össze, és gyönyörű élményben volt részünk. Idén tavasszal jóval kevesebben elmentünk Csíksomlyóra is, és akkor vetődött fel, hogy újra meg kellene rendezni a dévai zarándoklatot. Ezúttal már közel 350-en gyűltünk össze. És most itt vagyunk – mondja mosolyogva Bújdosó János, miközben takarodót fúj.
Búcsúölelések közepette, a viszontlátás reményében újra felbúgtak a motorok...
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen
Forrás: www.erdely.ma
