17,30 órától Virtuális Zarándoklatra hívlak, Csíksomlyóra!! Balázs Zsóka lesz az idegenvezetőnk Mária lábánál, a Szent István házban....

18.00 órától szentmisét mutatunk be, melyben a csíksomlyói csodatevő szép Szűzanya segítségét, támogatását kérjük világunkra!

Szeretettel várunk, 

Csaba t.   

Első vers:

Volt amikor a sötét nehéz volt. 

Elviselhetetlen. 

De most ragyogó! 

Minden csupa öröm és semmi sem pusztul el, nem tűnik el.

 Mind itt vannak akik számítanak. 

Együtt hegyeket mozgatunk.

 Isten is mosolyog. Látod? 

Ez az öröm mosolya. 

Nem a diplomatikus nem is a keser-édes. 

Táncolnak a csillagok. 

Be állunk mi is? 

Köd ruhában bársony cipőben igazán könnyen lépkedek. 

Látod? 

Ez fényes éj. 

Gyönyörű. 

S ha majd virrad meg látod fényem ragyogobb lesz mint a nap! 

Szeretetem s boldog emlékeink fénye beragyog majd minden kis zúgot.

Gyere, add a kezed hogy még mielőtt virradna egymásba simuló kezeinkkel fonjuk körbe a világot! 

E sok örömöt mely nekünk jutott adjuk most tovább hogy még több legyen. 

Köszönöm. 

Oh mindent köszönök! 

Fényünk kísérje lépteid s kérlek maradj gyermek. 

A boldog, önfeledten játszó, mindennek örülni tudó.

Második vers:

Hallom a dalllamot mely szívedből szól.

Érzem jelenléted a virágban, hópehelyben mely lágyan hull alá, 

a fűben mely ezer titkot rejtve zöldell. S hallom hangod fák susogásában, madarak dalában.

Puha lépted mögöttem van, ám mellettem állsz ha baj van, 

ha az öröm a lelkemben túlcsorran. 

Ott  vagy a dalban, a pillangók táncában. 

Ott vagy minden mosolyban, mosolyomban. Ott vagy könnyeinkben legyenek bár azok keserűek, szépek. 

Ott vagy az éjben mely lágyan borul rám s ha bánt a fény te tompítod hatalmát.

Ám ha zuhanok a sötétség felé hangod hajóján repítesz újra szíved elé.

Ott majd megpihenek. Ott békére lel az egész világ.

S bár néha zord a dallam, mert bennem zord vihar van te akkor is ott

 vagy s bár makacs gyerekként kapaszkodok fájdalmaimba te lágyan nyújtasz megbékélést.

 Igen, érzem. Itt vagy. Egész lényed ragyogás, dallam mely élni hív.

Harmadik vers:

Sokszor túl hangos vagy nekem.

Bántod a lelkemet.

Máskor jó,hogy létezel. 

Menekvés vagy, ám néha üldözőm. 

Benned mindig önmagamra lelek. 

S ez néha megijeszt hisz önmagától egy picit mindenki retteg.

De van kivel csendben lennem.

Olyankor nem vagyok magamnak olyan félelmetes.

Kincs az ilyen kivel csendben lenni lehet.

Hisz tele vagy kérdésekkel, válaszokkal.  

Gyógyszer vagy te e zajos világban melyet túl nagy dózisban adagolva nem bírok el.

De ha van ki gondosan beossza máris barátommá válsz te furcsa lét. Vagy minek nevezzelek? Semminek. 

Igen. Az vagy. 

Semmi.

Mégis minden a megfáradt léleknek. 

Téged megölni vétek. De néha...

Sok vagy.

De ha van ki velem hallgat gyógyszer vagy te minden bajra.

Kegyszobor

A templom legértékesebb tárgya a Szűz Mária kegyszobra. A XVI. század elején (1510-1515) reneszánsz stílusban készült, hársfából. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m. A világon ismert kegyszobrok között a legnagyobb. A napba öltözött Asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona, jobb kezében jogar, bal karján tarja szent Fiát, a világ Megváltóját. 1798-ban, Batthánnyi Ignác erdélyi püspök idején az egyház "Csodatevőnek, segítő szent Szűznek" nevezi el.