Azt hiszem mind erre a napra vártunk, amióta megkezdődött az iskola. De mind tudtuk, hogy ez nem fog olyan hamar eljönni és addig még elég sok mindent meg kell tennünk. Ebben az évben sok új emberrel bővült a házunk. Egyféle feladat volt számunkra, hogy segítsünk nekik beilleszkedni és elindulni az úton.
Az első feladat, amelyben segíthettünk nekik az volt, hogy elmeséltük, hogyan is zajlik egy évnyitó ünnepség, ami hamarosan közeledett is. A kis gólyák könnyedén vették az első akadályt, nagyon ügyes gyerekekkel ismerkedhettünk meg. Az ünnepség után jött a munka. Mint a dolgos, szorgos kis manócskák takarítottuk be az ez évi termést. Majd szalagmunkával raktuk be a fát a csűrbe. Kézről kézre jártak a farönkök a sorban - mint a Mikulás műhelyében a manócskák munkája – a csapatmunkának köszönhetően gördülékenyen és vidámabban ment a farakás. Közben egyre jobban elmélyedtünk a tanulásban, de igyekeztünk mindenhol maximálisan teljesíteni. Idén, háromszázötven éve törtek be a tatárok Csíksomlyóra és semmisítettek mindent. Ennek tiszteletére egy kis megemlékezéssel készültünk, magunkra öltöttük a népviseletet és a kegytemplomban előadtuk. Pár hétre ismét visszazökkent minden a régi kerékvágásba, de nem lazsáltunk ám ez alatt sem. Ősz volt, a természet sárga és aranybarna színekben tündökölt. Arra gondoltuk, hogy ősziessé alakítjuk a házat is. Falevelet gyűjtöttünk és feldíszítettük a házat. Mindenki a maga szobáját és közösen a folyosót. A gólyáink ismét bebizonyították, hogy ügyesek. Nem csak közreműködtek és segítettek nekünk, hanem viccesebbé is varázsolták a díszítést. Alig pihentünk meg készülhettünk a következő előadásra. A magyar nyelv napja volt a következő ünnep, amelyre teljes csodálattal és izgatottsággal készültünk. Az mellett, hogy készültünk, tanultunk is. Meg tanultuk értékelni az anyanyelvünket. Csak úgy izzott körülöttünk a levegő, az idő repült. Hétfő esti után filmnézés után következett a kedd esti néptánc kedves tánctanárunkkal, Mi-Mi tréning Zsóka nevelővel hol a jelszó ’Ha nem is tudjuk megoldani a gondodat,de meghallgassuk’(persze a lila ,nevető csápos plüss tök gondoskodik a jó kedvről meg a jutalom finomságokról,hiszen ő a MiMi) ,- majd a szerdai és csütörtöki fantasztikus beszélgetések Arthur testvérrel és a mise. Ezek mellett a tanulásra is koncentráltunk és észre sem vettünk, hogy elrepült az idő. Megkezdődött Advent, a várakozás ideje. Beléptünk decembere és mindenkinek első gondolata a Karácsony volt. Nekifogtunk képeslapokat és díszeket készíteni, mert tudtuk, hogy hamarosan betoppan ajtónkon a kis Jézus. De hiába szárnyaltunk annyira előre még várt ránk a Mikulás is. Aminek persze teljes szívünkből örvendtünk. Úgy gondoltuk, hogy ne csak mi kapjunk a Mikulástól ajándékot, hanem mi is adjunk neki valamit, hogy emlékezzen ránk és jövőre is eljöjjön. :) Egy kis verses énekes előadással készültünk az ősz szakállú bácsi számára. Ez mellett a művészeti iskolába járó Noémink készített neki egy festményt, amelyet szintén szeretettel fogadott. Valóban igaz a mondás, hogy „jobb adni, mint kapni”. Talán az jelentette számunkra a legnagyobb örömet, hogy mi is meglephettük a Mikulást egy kis ajándékkal. Ezen kívül a Mikulásnak is sikerült örömet szereznie nekünk. Hálás köszönet a Mikulás bácsinak és a segítőinek. Minden hétfőn, amikor együtt voltunk este a kápolnában, meggyújtottunk az adventi koszorún egy-egy gyertyát. Adventi gondolatok, versek, énekek vették körbe a gyertya lángocskáit. Együtt voltunk ott, szeretetben és elveszett tekintetünk abban a csöppnyi lángocskában. Hihetetlen mennyi melegséget és közelséget tud árasztani egy ilyen aprócska dolog, mint ez a láng. Sok ember viszont nagy ajándékokkal sem tud ilyen érzést kelteni, mert hiányzik a csomagolásból a szeretet. Ahogy hétfőnként, összegyűlve meggyújtottunk egy gyertyát a várakozás egyre rövidebb lett. Most már a karácsonyi műsorral készültünk, mert szintén úgy gondoltunk, hogy ne csak mi kapjunk kedves angyalkáinktól ajándékot, hanem mi is adjunk nekik. Adjunk át egy kis varázst abból, amit a kis lángocskától kaptunk. Színjátszó csoportunknak köszönhetően két kis előadással is készülhettünk. Mindannyian alig vártuk, hogy megmutathassuk, mit tudunk, hogy kifejezzük hálánkat az értünk tett erőfeszítésekért támogatóinknak, angyalkáinknak és nevelőinknek. Mielőtt jött volna az angyal disznót is vághattunk, így valóban karácsonyi hangulat uralkodott el rajtunk. Köszönjük a malacot és a segítséget is. Bizony eljött a nagy nap is. Mikor kezdődött az előadás sok csillogó szemű néni, bácsi és ifjú lépett be a terembe. Olyanok, mint a valódi angyalok. Ebben a pillanatban éreztük, hogy ezek az ajándékok szívből jönnek. Valódi ajándék, valódi angyaloktól. Ennél nagyobb kiváltság és megtisztelhetés nem is érhetett volna minket. Lejárt az előadás, amely reméljük, hogy tetszett jószívű angyalkáinknak. Azt is reméljük, hogy sikerült egy kis varázst csenni a szívükbe és felkelteni a Karácsony szellemét. Kézhez kaptuk a csodálatos ajándékainkat, amelyben sok esetben nem csak az volt amit kértünk, hanem még sok más is. A leghálásabb és legőszintébb köszönet érte az angyalkáknak. Sikerült nekik egy felejthetetlen és meghitt előkarácsonyt teremteniük számunkra. Ekkor érezhettük valójában, hogy ezek az ajándékok szívből jönnek, ezért volt nekik sokkal nagyobb varázsuk. Ezután meghívtuk kedves jótevőinket egy kis diós-mákos bejgli kóstolásra. De előtte megkóstolhatták a töltelékes káposztát, amit a disznóvágás alatt készítettünk. Öröm volt számunkra megismerkedni ilyen csodálatos emberekkel, úgy éreztük, hogy szeretnek minket és gondolnak ránk. Nem minden nap találkozunk az utcán ilyen emberekkel. Lassan az év legjobban várt napjának a végére értünk. Eseménydús nap után hajtottuk párnára a fejünket és hálát adtunk a jó Istennek és angyalkáinknak, hogy ilyen csodálatos napot szereztek nekünk.
Köszönjük szépen nevelőinknek is, hogy mellettünk álltak, segítettek és elláttak minket hasznos tanácsokkal ebben a félévben. Segítettek felkészülni az előadásokra, Karácsonyra és az életre.
És még egy utolsó nekirugaszkodás, javítások és már itt is vagyunk a félév végén. Sok mindent véghez vittünk, sok akadályt átléptünk, csodálatos embereket ismertünk meg, rengeteg dolgot megtudtunk önmagunkról. Találkoztunk emberekkel és búcsúztunk el tőlük. És milyen hamar eltelt ez a rövid félév… vagy talán nem is volt olyan rövid és könnyű csak jól éreztük magunkat?
Most az utolsó tíz méteren,együttesen határoztuk el,hogy ha nekünk bőségesen volt asztalunk megterítve akkor terítsünk mi is nálunknál szegényebbeknek. A frissen díszített fenyők alá be tettük általunk készített ajándékainkat,s hálás vagyok ezért társaimnak hogy a négy fenyő alja roskadásig tele lett.Szét is hordtuk hamar,még egy 6o db maradt mely karácsony szombatján a Csíki kórház gyerekosztályát fogja megörvendeztetni. Boldog vagyok és boldogok vagyunk hogy megörvendeztethettük a Csinódi,Csík Szentgyörgyi,Szécsenyi gyerekeket,úgy ahogy minket is megörvendezettek mind azok az emberek kiknek jó voltukból,mi is építhetjük és álmodhatjuk a Jövőnket.
Mégegyszer szeretném megköszönni minden kedves jótevőnknek ezt az áldozatot és ez által szeretnék békés, boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánni mindannyiuknak. Köszönjük szépen!!!!!!!!
Kellemes ünnepeket!
Diáktanács elnök:Bató Mária Magdolna
