Beszámoló a csobánkai május 12-i önkéntes napról.
Szép napunk volt Csobánkán az elmúlt szombaton! Az eső esett reggel, nem erősen. Kicsit elvette a kedvet a munkától, de mégis egyre többen gyülekeztek a hirtelen felállított sátor alatt. Mivel akkor még sokan nem ismertük egymást, csak beszélgettünk és vártuk, hogy a rendkívül érdekfeszítő "Baleset védelmi előadás" elkezdődhessen. Az időt, hogy ne múlassuk hiába,  megtanultuk a "Tavaszi szél" című dalunk négy versszakát.

 

 

Bevezetőt mondott Csekő Krisztina az alapítvány megbízottja, majd imádkoztunk. Ez után megpróbáltam, a "Baleset védelmi előadás" szárazságát egy kis humorral fűszerezni, de az eső és a hangulat is esett. Érsek Emese bevezetője után az  "Önkéntes Munkáról" szóló szerződés kitöltése volt még egy szép, de  kötelező esemény.

 Ezután végre kezdődhetett a munka! Ekkor volt az első mélypont. Alig volt szerszám a lelkes csapatnál. Az előzetes levélben ezt kértük, de sok emberhez nem jutott el ez a hír. A feszültté váló helyzetet egy asztalos bácsi oldotta meg. Odajött hozzám és mondta: "Testvér! Itt nincs elég szerszám!" "Igazad van, válaszoltam, de azt kértük, hogy mindenki hozzon magával, mert nekünk is kevés van!" "Adj egy autót és én hozok szerszámokat" - volt a válasz. Egy mosolygós tekintetű fiatal fiú jelentkezett és egy óra múlva már kaszával, gereblyékkel ásókkal és egy fűnyíró-géppel lettünk gazdagabbak. Asztalos testvér mindent nekünk adott a Ház céljaira!

Megható volt látni, ahogy az emberek gyülekeztek esőben. Akinek nem jutott szerszám az puszta kézzel is, de nagy  igyekezettel  tette a jót. Az idő később megjavult. Ragyogó napsütésben jókedvűen dolgozott csapatunk több helyen. A kerítés menti bozótost tisztította alaposan egy egyetemista csoport lelkészük vezetésével. Több csoport az erdei utakat próbálta járhatóvá tenni két ember szélességben. Délután végigsétáltunk ott kényelmesen, ahol előtte csak bujkálva, ágakat félrehajtogatva tudtunk menni, és még Csipkerózsika sem volt sehol!

A konyha épületet egy fiatal építész vezetésével tették egy romhalmazból kellemes teremmé. Ide mikor először bementem a pusztulás jutott eszembe. A földön mindenféle törött üvegek, építő anyagok, elektromos védő cső darabok és szemét, sok szemét hevert szerte szét. A takarítás után öröm volt bemenni és nézelődni, az ebédlőben és a konyha részben is. Sajnos ezt is kirabolták! A tűzhelyek, gáz zsámolyok csövei a levegőbe meredeztek, csak a falban levő cső maradványokból lehetett következtetni a mosogatók és egyéb tárgyak helyére. Remélem ezt is helyre tudjuk állítani. Csaba testvér itt egy 50 fős konyhát szeretne és egy lelkigyakorlatos házat.

Egy kecskeméti jótevőnk küldött egy teherautót három emberrel. Az autón volt traktor és többféle fűnyíró. Az emberek nagyon szorgalmasan és eredményesen dolgoztak egész idő alatt! A végén átadtak a Ház céljára egy vadonatúj és jó minőségű önjáró fűnyíró-gépet, amit a főnökük küldött ajándékba! Isten áldja meg érte és minden segítőnket és adakozónkat, akik tudtak adni az amúgy is drága idejükből, javaikból!

Közben Csaba testvér is megérkezett és sok emberrel tudott szót váltani, bíztatni, erősíteni! Sok szép esemény történt még, de talán ennyiből is érezhető, hogy milyen szép és hasznos napot töltöttünk együtt!

Azóta is naponta jönnek felajánlások és megkeresések. Sokan szeretnének segíteni és tenni valamit a jó ügy érdekében.

Köszönünk mindent!

Isten segítségével menjünk tovább!

Szeretettel Boros András, építésvezető

 

{zoomcat catid=219}