Rövid levél!

Bevallom őszintén nem kevés izgalommal vártam a kollégák érkezését Dévára február 6-án szerdán. Sokféle gondolat kavargott bennem, olyanok mint:

Megfelelőképpen tudjuk-e vendégül látni kollégáinkat, akik Erdély szinte minden sarkából jönnek?

Mindenki gazdagabban fog-e hazamenni, lelkesebben tudja-e élni hétköznapjait, közelebb fogja-e érezni magát kollégáihoz, hozzánk? stb

 

 

Aztán kezdtek érkezni......

Többen és többen lettünk, és már szerda este szinte 100-an voltunk.

Aztán elkezdődtek a programok......

Megvolt az első szentmise, az első beszélgetés, az első nevetés, és lasan mindenki kezdett közeledni máshonnan érkező kollégáihoz.

Ami számomra csodálatos volt, hogy láttam mindenkiben azt a végtelen nyitottságot szomjat, éhséget, amivel magába fogadta nemcsak az elhangzott szavakat, hanem  mindazokat az embereket, akik jelen voltak.

Jó volt látni, hogy sokan vagyunk, akik ugyanabból a hitből, ugyanabbol a lélekből fakadó erővel teszünk meg minden tőlünk telhetőt gyermekeink érdekébe.

Jó azt hinni és látni, hogy Isten hívására több  ember válaszol, és ferences egyszerűséggel igyekszik élni, és embertársai segítségére lenni. Nem kis dolog ez a mai vad dzsundeles világunkban.

Nem kis dolog, hogy van egy közösség, aki a maga szerény hangján kiáltja hangosan a nagyvilágba: Állj meg ember! Nézd mi nem cafrangokat árulunk, hanem igazgyöngyöket próbálunk gyűjteni.

Mi az örömhírt szeretnénk hírdetni tetteinkkel, szavainkkal, szerény, alázatos önmagunkkal.

Azt gondolom, hogy minden találkozás lehetőség a közelebb kerülésre is, de lehetőség az egymással való konfliktusok elmélyitésére is. Én úgy láttam, hogy nekünk az előbbi sikerült, egy összeforrottabb, komolyabb lelki közösséggé váltunk pár nap alatt.

Azt is öröm volt tapasztalni, hogy Jakubinyi György érsek atya, Szabolcs testvér, és Csaba testvér milyen mély, komoly valóságokat fedtek fel előttünk. Táplálkozni tudtunk belőlük.

Mindenért Istennek legyen hála!

Robi