A dévai sóstó, milyen kár, hogy a városnak ezt a részét "modernizálták" és ma a tónak nyoma sincs.....

Szomorú szívvel, 

Csaba t. 

Hunyad, 1883. július 7.

Tisztelt Szerkesztő úr!

…A közjólét iránti tekintetből a t. közönség figyelmét egy, a dévai várhegy aljában, a napkelet felöli részen csörgedező gyógy-sósvíz forrásra, melynek csodatevő hatását tapasztalás után ismerem. Kiválólag a hideg-láz, gyomorbaj, emésztésben és aranyeres bántalmakban szenvedőknek ajánlom. Ezen s más jótékonysággal is biró kiválólagos tulajdonságait különben elfogadhatólag s alaposan ismertetni, szakavatott embereknek áll hivatottságukban, mi azt hiszem, nem fog soká késni.

Ez áldásos sósvízforrás a várhegy aljában elterülő sóstóval csaknem érintkezve, egy száraz vadkörtefa tövén eldugott s járatlan helyen fakadván ki: a nyilvánosság előtt valószínűleg fekvésénél fogva maradt ez ideig ismeretlen. S mert nem tudok ás nem hiszek a hazában fennírt betegségek gyors elhárítására hathatósabb gyógyvizet, emberbaráti kötelességemnek ezt köztudomásra hozni…

…Dicséretet érdemlőleg meg kell említenem Roth J. m. k. honvédszázados úrnak azon szíves fáradozását, miszerint ezen gyógyvíz-forrás általam megismertetésével annak jó tulajdonságáról is meggyőződést szerezve, pár nap ráteltével már kiemelte elhagyatottságából, a mennyiben a forrást körülrakatta, befedette; a könnyebb lejárat végett utat vágatott s a kényelmes megpihenésre fedett ülőhelyet rögtönöztetett…

Várhegyaljai