A dévai bukovinai székely római katolikus közösség mert álmodni, példamutató összefogással, áldozatvállalással a templom mellé megépítette a plébániát. Bár 1989 előtt nemigen adtak építkezési engedélyt, 1987 szeptemberében mégis meglett az építési engedély, decemberre pedig tető alatt volt a plébánia. Felújítás után ez év február 4-én megáldották az épületet Déván.

Örömre és hálaadásra ad okot minden olyan tevékenység, amelynek során azt látjuk, tapasztaljuk, hogy Isten mellettünk van, ráadásul nemcsak akkor, amikor életünk szekere jó irányba halad, hanem akkor is, amikor nehezebb időket élünk meg. Így volt ez 1987-ben is, amikor a dévai bukovinai székely római katolikus közösség mert álmodni, és példamutató összefogással, áldozatvállalással 1989-re a templom mellé megépítette a plébániát. 2022. február 4-én megáldották ezt a felújított plébániát.

Ugyanez a gondolat fogalmazódik meg ma is, amikor ismét hálát adunk Istennek, hogy a templom és udvara mellett megújult a dévai plébánia alsó szintje. Főcze Imre Bonaventura OFM dévai plébános a felújított plébánia megáldására összegyűltek előtt Istennek hálát adva megköszönte az elődök és a mai közösség munkáját, hangsúlyozva Szász János egykori plébános áldásos tevékenységét, akinek dévai szolgálati ideje alatt épült a plébánia épülete. Megköszönte a munkatársak, segítők önzetlen, szeretetteljes támogatását és munkáját. A dévai ferences plébános háláját fejezte ki a magyar államnak mindazért, amit az elmúlt hat évben értük tettek. „Jó megtapasztalni, hogy a magyar állam úgy vigyáz ránk, mint egy kis testvérre, nem hagy magunkra itt Dél-Erdélyben, és minden nehézség ellenére abban támogat, hogy megmaradjunk, tovább éljünk hitünkben, és nemzeti öntudattal tovább adjuk mindazt, amit az őseink örökségként ránk hagytak: anyanyelvünk szépségét és kultúránk gyémántjait.”

Az eseményen Szász János nagyenyedi plébános a szamaritánus történetéből a fogadós és a fogadó szerepét hangsúlyozva elmondta, hogy „minden létesítmény, plébánia, közösségi ház egy fogadó. Jótevőknek segítségével valósul meg, és itt kell fogadni az embereket, itt kell megérezniük az embereknek azt, hogy jó együtt lenni, van ahova »menekülni«, visszahúzódni, ahol együtt lehet lenni, s vannak emberek, akik megtérítik a költségeket, hogy működhessen ez a »fogadó«, a közösségnek ez a háza.”

A felújított plébánia megáldásának ünnepén jelen volt Demeter Katalin Stefánia, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának konzulja is. Köszöntőbeszédét Kölcsey Ferenc Himnuszának első sorával kezdte, így folytatta: „Amikor azt látom, hogy ilyen megvalósítások vannak, úgy érzem, hogy Isten megáldja a magyart. Ilyenkor megerősödik bennem mindaz, amit az alaptörvényben megfogalmaztak: nem csak az van, hogy Magyarország felelősséget érez a határon túli magyarokért, hanem felelősséget is vállal, mert az érzés jön-megy, de a vállalás már a tettek mezejére tereli az embert” – mondta a konzul. Beszédét Márton Áron püspök gondolatával zárta, miszerint „a hajszálgyökér nem húzódik vissza, ha sziklára tapint, hanem rést keres és repeszt; a földbe vetett mag áttöri a rögöt; az akadály elé jutott hangya megkísérli a százszoros súlyt félretenni, s ha nem sikerül, kerülővel folytatja az útját célja felé. S ha élni akarunk, mi is csak ezt a példát követhetjük.”

Szász János plébánostól megtudtuk, hogy 1986-ba került Dévára. A plébánia felépítése előtt szerény körülmények között, a templom melletti sekrestyében húzta meg magát, de hála Istennek és a jó szándékú embereknek, hogy megfogalmazódott a plébánia építésének gondolata. „Nem volt könnyű felépíteni, nagyon jól tudjuk, hogy 1989 előtt nemigen adtak építkezési engedélyt. Ha valamit el szerettél volna érni, mindig akadályba ütköztél. De azt is ki kell emelnem, hogy minden akadály legyőzésében talpraesett, segítőkész embereket rendelt ki Isten. 1987 szeptemberében kaptuk meg az engedélyt és decemberre már tető alatt is volt a plébánia. Fiatalok és idősek egyaránt segítettek az építésben… Állandóan ellenőriztek bennünket, hogy mit vásároltunk, mennyire haladtunk a munkálatokkal. Nem volt mindegy, hogy például milyen vezeték kerül a villanyhálózatba, még ezt is megvizsgálták, sőt, ha valami nem tetszett nekik, vagy éppen a helyi építészeti stílusnak nem felelt meg, nem engedték, hogy kivitelezzük. Az egyik ilyen eset a plébánia erkélyeinek építésénél történt. Faragott, díszített erkélyeket szerettünk volna, hát lebontatták. Azóta is így van… Hála Istennek, hogy a közösség összefogása révén megépült a plébánia, nagyon sokan jöttek akkor is segíteni. Istennek legyen hála” – foglalta össze Szász János plébános.

Az eseményen jelen volt Urbán Erik, az erdélyi ferencesek tartományfőnöke, Páll Leó szászsebesi házfőnök plébános, Nagy Károly kolozsvári ferences templomigazgató, Tóth János csernakeresztúri plébános, Pogocsán Ferdinánd, Déva alpolgármestere és a plébánia munkatársai.

Mindenért Istennek legyen hála!

Kun-Gazda Kinga Viola

Fotó: Kun-Gazda Sára-Anna