Keddtől tegnapig 17 dévai gyerekkel Magyarországon táboroztunk, gondoltam, írok egy kis beszámolót az ott töltött időszakról.

Kedves Csaba testvér!

Keddtől tegnapig 17 dévai gyerekkel Magyarországon táboroztunk, gondoltam, írok egy kis beszámolót az ott töltött időszakról.

Sok lenne a mesélnivaló, nem is tudom hol kezdjem. A szálláshelyünk a Nagykovácsi Julianna majorban elhelyezkedő cserkészparkban volt, bármerre néztünk, a gyönyörű természet mosolygott vissza ránk.

Ami számomra a legfontosabb, ugyanakkor a gyerekekkel foglalkozó nevelőket is érintő dolog az, hogy gyerekeink nagyon talpraesettek voltak, maradandó nyomot hagytak a tábort szervező felnőttek szívében. Példásan viselkedtek mindvégig, számtalanszor meg lettek dicsérve.

Az ott töltött napok maximálisan ki lettek használva, rengeteg jó program volt. A tábor témája Dr. Kós Károly "Mihez kezdjünk a természetben" című könyve volt, ehhez kapcsolódott minden, ami ott történt. Voltak vetélkedők, Szentendrén jártunk a Skanzenben, elmentünk a Parlementbe, ezt követően pedig a Néprajzi Múzeumban jártunk. Említésre méltó az is, hogy végig tömegközlekedéssel utaztunk, amit úgy a gyerekek, mint mi, felnőttek is ( Noémi meg én ) nagyon élveztünk.

A tábor nem csak nekünk, dévai gyerekeknek szólt, hanem budapesti és vekerlei gyereknek is. Minden gyerek nagyon közvetlen volt, barátságok szövődtek, nehéz volt a búcsúzás pillanata. Egy egész lapnyi emailcímet váltottak a gyerekek, búcsúzáskor meg a magyarországi gyerekek "La revedere" - vel köszöntek el tőlünk. :))

A vetélkedőn az első 4 helyezettből 3-at a mi gyerekeink foglaltak el, az első 20-ból pedig legalább 15 volt a miénk.

A táborszervező, Andrea szó szerint el volt ájulva a gyerekeinktől, dicsérte a velük foglalkozó nevelőket, sőt, megköszönte a munkájukat, mondván, hogy örül annak, hogy ilyen ügyes gyerekeket ajándékozunk a fiatalabb generáció számára és hogy eddigi pályafutása során soha nem találkozott a mieinkhez hasonló gyerekekkel.

Úgy gondolom, hogy mindannyiunkat óriási büszkeség kell, hogy eltöltsön, ugyanakkor mindez azt bizonyítja, hogy , bár néha úgy tűnik, minden erőfeszítésünk hiábavaló, ez azért nem egészen így van. Igenis eredményes a munkánk, igenis megéri nap, mint nap újrakezdeni az egészet.

Én láttam a különbséget a városi meg a mi gyerekeink között, és mondjon bárki bármit, emelt fővel, büszkén dicsekedhetünk azzal, hogy : " ezek a gyerekek a mieink".

A pozitív visszajelzések erőt adtak nekem, s bár fárasztó volt a tábor, úgy érzem magam, mintha egy hosszú szabadságról jöttem volna vissza : lelkes vagyok, pihent, és úgy érzem, maximálisan bele tudom adni magam abba, amit csinálok.

Örülök, hogy elkísérhettem a gyerekeket, és azt kívánom, bárcsak minden táborból, minden nevelő annyira elégedetten és büszkén jönne haza, ahogy én.

Küldök majd pár képet is, remélem tükrözni fogják az ott töltött idő hangulatát.

Szép napot kívánok Önnek, szeretettel :

Szalai Andi Déváról

{zoomcat catid=1171}