Ma is megérkeztünk a kitűzött célba, vagyis Logronoba. Az út fárasztó volt mert sok emelkedőt, ereszkedőt jártunk végig.

Kedves zarándok testvéreim!
Ma is megérkeztünk a kitűzött célba, vagyis Logronoba. Az út fárasztó volt mert sok emelkedőt, ereszkedőt jártunk végig. Igaz, ma két helységen is áthaladtunk ahol az emberek nem csodálkoztak a zarándokokat látva, mert számukra ez mindennapi esemény, talán fura volt látni egy barna csuhást. Ahogy haladunk, sokszor felmerül bennem, hogy kidobjak valamit a tarisznyából mert érzem, hogy egyre jobban húzza a vállam. Igen, talán az önzőséget, a bizonyítást, a langyos vizet kicserélni friss vízre, hogy másoknak is adhassak, kidobni azt amit eddig fontosnak tartottam, de most értéktelen célom szempontjából. Igen, ezek felmerültek bennem.

Közben, sajnos zarándok testvéreimnek is adódnak nehézségek gyaloglás közben. Van akinek a térde fáj, van aki "vizes párnákon jár" van akinek a háta fáj. Tehát négyen haladunk előre és mindenkinek más más baja van, a szép ebben az, hogy együtt érzünk és egymás segítségére sietünk. Hát ilyen volt a csütörtöki nap. Köszönöm mindazoknak, akik imádkoztak a szerzetesekért.
A pénteki felajánlás különös módon a gyerekekért lesz, minden gyerekért akik szüleikkel vannak, vagy a Szent Ferenc Alapítványnál találnak menedéket. Tehát holnap a "gyerekek napja van itt az El Caminon, hogy legyen nekik példakép a gyermek Jézus".
Áldás, békesség!

Lóránd tv.